|
|
 |
|
 |
Fernandez jóslata: 1. Jugoszlávia, 2. Magyarország, 3. Spanyolország (1. rész)
|
Gáll András, az MTI kiküldött munkatársa jelenti:
1989. julius 12. szerda (MTI) - A 6. FINA vizilabda Világ Kupa
keddi, első fordulóbeli történései az erőviszonyok alapos
átértékelésére kényszeritették Nyugat-Berlinben a szakembereket.
Miután Magyarország fölényesen verte az NSzK-t és a nagy esélyesek
között emlegetett Szovjetunió kikapott Spanyolországtól, e két
gyengén rajtoló együttes ázsiója alaposan megcsappant. Ugyanakkor a
magyarokat most már egyre többen emlegetik valamelyik érem
várományosai között. Persze korai lenne még elkiabálni a sikert, de
figyelmet érdemelnek Armando Fernandez, a nemrégiben visszavonult,
mexikói születésü nyugatnémet válogatott játékos szavai.
- Óriásit fejlődött a magyar válogatott a szöuli olimpia óta,
ahol még magam is játszottam - mondta a 37 éves, négy olimpián
szerepelt világklasszis, aki kacskaringós pályafutásából egy évet
Magyarországon, a Bp. Honvéd csapatánál is eltöltött. - Igaz, már a
Koreai Köztársaság fővárosában sem kellett volna sok ahhoz, hogy az
5. helyből érem legyen, de akkor a balszerencse Gyöngyösiék ellen
dolgozott. Azóta viszont sokat érett a csapat játéka. Sajnos, ezzel
ellentétes folyamat játszódott le az NSzK válogatottjánál. Uwe
Gassmann edző nem tudja ugy összefogni a gárdát, mint korábban
Nicolae Firoiu tette, s talán ezzel is magyarázható, hogy többen
formájuk alatt teljesitenek.
Vállalkozna jóslásra a végeredményt illetően?
- Eredeti tippjeimet jócskán felboritották a keddi események,
igy most Jugoszlávia, Magyarország, Spanyolország végső sorrendet
jósolok.
A klubcsapatában, a Spandau 04-ben még mindig aktiv Fernandez
szavai igazán jól estek Kásás Zoltán szövetségi kapitánynak, de
amikor tudomást szerzett erről és az ehhez hasonló véleményekről,
csak ennyit mondott:
- Nehogy elbizzák magukat a játékosok, most különösen fájó lenne
egy kudarc az ilyen remek indulás után.
A tudósitónak mintha az lenne a benyomása, hogy a magyar
együttes vezetői és játékosai képtelenek felszabadultan örülni a
valóban nagyszerü győzelemnek, ugy tetszik, az elmult évek kudarcai
után egyszerüen képtelenek elhinni, hogy sikeresek is lehetnek.
Pedig nem létezik legyőzhetetlen ellenfél
(folyt.köv.)
1989. július 12., szerda 17:12
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|