|
|
|
|
Tőkés csúcs-történet 1. rész
|
1989 július 11.kedd (MTI-Panoráma)- Julius 14. és 16 között Párizsban tartja a hét iparilag legfejlettebb tőkésország 15. csúcstalálkozóját. 1975-ben még csak hatan - az Egyesült Államok, Franciaország, az NSZK, Nagy-Britannia, Olaszország és Japán - gyűletk össze, Valery Giscard d,Estaing akkori francia államfő javaslatár a, majd 1976-tól Kanadával kiegészülve minden évben megtartják a gazdaságpolitikai egyeztető értekezletet. Az 1975-ös találkozó összehívását elsősorban az olajválság és az azt követő inflációs hullám tette szükségessé.
A ,,tőkés csúcs,, néven ismertté vált találkozókat a 70-es évek végéig és a 80-as évek elején inkább gazdasági témák uralták. Mivel a cél elsősorban a szétzilálódott világgazdaság összehangolása volt, a témák és döntések a nyersanyagárak rögzítésére, a nemzetközi pénzügyi rendszer megszilárditására, az infláció csökkentésére, a munkanélküliség növekedésének megállítására, valamint a gazdasági növekedés ütemének fokozására vonatkoztak. Emellett a megbeszéléseknek természetesen volt politikai szinezetük is; szinte mindíg szerepelt a fejlődők segélyezésének, vagy a szocialista országok elleni gazdasági szankciók meghozatalának kérdése. A fordulatot 1983-ban a williamsburgi csúcs hozta. Ezen a gazdasági megállapítások mellett közös politikai nyilatkozatot fogadtak el, elismerve az Egyesült Államok vezető szerepét katona-politikai téren. A kelet-nyugati viszonyt a tagállamok biztonsági érdekeinek rendelték alá. A gazdaságról ezek után a politikára tevődött a hangsúly, s a következő csúcst alálkozókon elsőbbséget kapott a kelet-nyugati kapcsola t témája. Az értekezleteken megvitatták a szovjet-amerikai tárgyalások eredményeit, az emberi jogok kérdését, valamint a nemzetközi terrorizmus problémáját is. Természetesen forradalmasította az értekezletek hangulatát, hangvételét, valamint a tőkés államok Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatát az INF-szerződés 1987-es aláírása, valamint Gorbacsov szovjet pártfőtitkár személyisége, kül- és belpolitikája. Pozitív hatást váltott ki a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból. Az 1988-as torontói csúcs változást hozott az eddigiekkel szemben, amennyiben megszűnni látszott az Egyesült Államok döntő befolyása. A nyugat-európai országok és Japán több lényeges pontban szembeszálltak az Egyesült Államok politikájával; így a fejlődő országok adósságterheinek kérdésében és a mezőgazdaság állami támogatásának ügyében. Japán eltörölte 17 afrikai és ázsiai ország vele szembeni tartozását. A fő témák azonban Gorbacsov pártfőtitkár politikája és az enyhülő kelet-nyugati kapcsolatok voltak. (folyt.köv.)
1989. július 11., kedd 13:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|