Rendszerváltás és az MTI

	Robbanásveszély 3.
A legszomorúbb, hogy a mai munkanélküliek javarészének gyakorlatilag reményük sem lehet arra, hogy belátható időn belül - tartós munkaviszonyra számítva - új munkahelyet találnak. Ők ugyanis többnyire szakképzetlenek, nagy részük még az általános iskolát sem végezte el, jó esetben is éppen hogy csak írni és olvasni tudnak, igazából hasznot hajtó munkára alkalmatlanok. Számukra a szakszervezetek által olyannyira követelt munkahelyteremtő akciók sem jelentenének megnyugtató megoldást, mert végtére is milyen munkahely lesz az, amely zömében inkább segéd-, betanított munkásokat foglalkoztatna, vagy azokat a mindeddig csak háztartásban dolgozó nőket, akik ugyancsak szakképzetlenek, és akiknek egyre nagybb számban kellene munkát vállalniuk a családi költségvetés diktálta kényszerűség miatt. S e helyzetben még azt is tudni kell, hogy e jelenlegi 20 ezer munkanélküli legkevésbé sem a régóta szorgalmazott - s egyébként éppen a nagyarányú munkanélküliség félelme miatt agyonfékezett - gazdasági struktúraváltás miatt keletkezett. Nem. Hogy e húszezer ember gyakorlatilag az utcára került, az jórészt annak köszönhető, hogy az ily módon megtakarított bértömeg teljes egészében a munkáltatók rendelkezésére áll és tetszés szerint oszthatják el a megmaradt munkavállalók között. Ez a január elsejétől bevezetett bérliberalizálás egyik - és semmiképpen sem elítélendő - jellemzője és gyakorlatilag azt jelenti, hogy a munkáltatók egyrészt egyre nagyobb igénnyel válogatnak a náluk jelentkező munkavállalók között, másrészt kemény, néha kíméletlen módszerekkel próbálnak megszabadulni a számukra alkalmatlannak ítélt munkavállalóktól. Így juthatnak nagyobb bértömeghez és csakis így fizethetik meg a számukra értékesebb embereket. Nincs ebben semmi kivetnivaló, a világon minden fejlett országban ugyanezt csinálják. Csakhogy: a világon minden gazdaságilag fejlett országban - a mellesleg nem jelentéktelen arányú - munkanélküliség most hosszú évtizedek óta a folyamatosan struktúra-racionalizálás szükségszerű velejárója. S mert ez a szóbanforgó országok működőképességének állandó és nélkülözhetetlen alapkövetelménye - hát eleve számolnak a munkanélküliséggel és rájuk is gonodolva alakítják a mindenkori szociálpolitikájukat és szociális gyakorlatukat. Magyarországon pedig csakis ott tartunk, hogy éppen csak szabadulva az ezzel kapcsolatos poltikai görcsöktől, megpróbálunk valamicskét segíteni a munkanélkülieken. (folyt.) 1989. július 11., kedd 12:50
Vissza » Folytatásokkal »