|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A dunaújvárosi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek nyilatkozata
"Gertner Sándor a Dunai
Vasmű polgári fegyveres őre, apja ,,önvédelmi,, pisztolyával, ittas
állapotban, egy lépcsőházablakon kilőtt az ott játszadozó gyermekek
közvetlen közelébe. A pisztolygolyó a szemközti falon gellert
kapott, és csak hajszálon múlott, hogy nem történt végzetes
tragédia. "
BBC, Panoráma:
A román-magyar viszony
"Mindent összevéve a magyar-román konfliktus meglehetősen súlyos.
Romániában a mintegy kétmillió főnyi elégedetlen magyar kisebbség
egyre növekvő magyarellenes hangulattal találja magát szemben.
Magyarországon pedig a Romániából érkezett több tízezer menekült
jelenléte a széleskörű románellenes hangulat tüzét szítja."
|
|
|
|
|
|
|
A magyar-román viszony
|
München, 1989. július 10. (SZER, Magyar híradó) - A magyar-román viszony, illetve a nemzetbiztonság kérdése az elhangzottak tükrében. Hallgassák meg Ara-Kovács Attila kommentárját: - Nem telt el még egy esztendő sem, és újabb magyar-román csúcstalálkozót tartottak. De micsoda év, mondhatjuk némi elégtétellel, s micsoda csúcstalálkozó, némi malíciával. Most a Varsói Szerződés politikai testületének ülését használta fel a román fél arra, hogy kierőszakoljon egy újabb találkozást a magyar vezetéssel. Reményeik az adott, s immáron közel már 70 éve adott problémák megoldására ugyan aligha lehettek, ugyanakkor soha vissza nem térő alkalomnak mutatkozott egy ilyen találkozó, hogy az aktuális magyar vezetést - emlékezzünk a tavalyi Grósz Károly-féle leszerepelésre - ismételten megalázza, kompromittálja és politikai hitelét lejárassa, mint ahogy Ceausescuval találkozni - aligha kételkedhet bárki is ebben - minimum ezekkel jár együtt. Úgy tűnik azonban, hogy nemcsak óvatos, de szakavatott magyar delegáció utazott ezúttal Bukarestbe. Nem tudjuk, mit tettek és mit nem a Varsói Szerződés belső ügyeit illetően, de hogy a magyar érdekek Bukaresttel szembeni újólagos, mondhatnám azt is aradias feladására nem került sor, az biztos. Az óvatosság persze fontos eleme volt ennek a magatartásnak. Nem tudom, hogy gondoltak-e rá a magyar vezetők, de ha előre jelezték a VSZ-ülés szervezőbizottságával és főképp a szovjet delegációval, hogy a román fővárost nem tekintik megfelelő helynek egy ilyen nemzetközileg is nagy horderejű tanácskozás lebonyolítására, azt jól tették. Nem utolsó sorban persze azért, mert ezzel is előre elhatárolták magukat egy esetleges botránytól, mely a jelek szerint heves vita formájában, és jószerével persze a kulisszák mögött, ám bekövetkezett. (folyt.)
1989. július 10., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar-román viszony - 1. folyt.
|
De legalább bekövetkezett, s nem lehettünk tanúi egy újólagos önfeladásnak, mint Grósz Károly múlt évi, aradi kanossza-járásakor. Ráadásul megfelelő hangsúlyt kapott a Bukarest felől ellenünk irányuló katonai fenyegetés, és nem akárhol, hanem épp a keleti blokk legfelsőbb katonai testületének összejövetele keretében. Mert, ha van aktuális téma, akkor az éppen ez, elvégre miként lehet egy szövetségben lenni egy olyan állammal, amely békeszólamai mellett atombombákat tervez gyártani, s bejelenti, hogy rövid távú - hangsúlyozom: rövid távú - jószerével csak a szomszédokra veszélyes föld-földrakétát állít elő. Az új magyar politikai és nemzetbiztonsági doktrína - úgy tűnik - az első erőpróbát kiállta. Most már csak az a kérdés, hogy megvédhető-e ez a doktrína olyan belső, magyarországi erőkkel szemben is, amelyek bármikor készek összeszövetkezni keleti szomszédunkkal, természetesen az internacionalizmus jegyében, és nem kétséges, hogy a sztálinizmus védelmére, pont úgy, ahogy az Aradon történt. +++
1989. július 10., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Botond Károlyné, Editke útján, illetékeseknek! A meggyilkolt kapitány sírjánál, Szentesen, felejthetetlenül emlékeztek a tisztelők és máskéntgondolkodók. A szentesi harangok zúgása mellett, a trópusi hőségben is nagy számú tisztelők és máskéntgondolkodók gyűltek egybe július 8-án, a szentesi temetőben, a mártírhalált halt egykori rendőrkapitány sírjánál, annak koszorúzási ünnepségén. Emlékeztek és koszorúztak, a hatalommal szemben bátran kiálló, és ezért életével fizető Lakkos József sírjánál. Emlékeztek a meghurcolt édesapára, az öreg tanítóra, demokratára, tragikus sorsú, üldö¬ött családjára. Emlékeztek a gyilkosság eltussolására, a család likvidálását kimondó Révaira és Péter Gáborra. A nagynevű elődökről való gondolatok után a szónok a magyarok szicíliai szigetének nevezte Szentest. A 43 évvel ezelőtti szertartást végző Nyíri Sándor lelkész megismételte korabeli búcsúztatását: "Véred az ég felé kiált!" Emlékezett a lakosság, koszorúztak a máskéntgondolkodók. Szívbemarkoló!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|