|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A dunaújvárosi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek nyilatkozata
"Gertner Sándor a Dunai
Vasmű polgári fegyveres őre, apja ,,önvédelmi,, pisztolyával, ittas
állapotban, egy lépcsőházablakon kilőtt az ott játszadozó gyermekek
közvetlen közelébe. A pisztolygolyó a szemközti falon gellert
kapott, és csak hajszálon múlott, hogy nem történt végzetes
tragédia. "
BBC, Panoráma:
A román-magyar viszony
"Mindent összevéve a magyar-román konfliktus meglehetősen súlyos.
Romániában a mintegy kétmillió főnyi elégedetlen magyar kisebbség
egyre növekvő magyarellenes hangulattal találja magát szemben.
Magyarországon pedig a Romániából érkezett több tízezer menekült
jelenléte a széleskörű románellenes hangulat tüzét szítja."
|
|
|
|
|
|
|
- Kerekasztal-beszélgetés - 7. folyt.
|
Na most én azt gondolom, hogy ez a fajta eszközreform, ez tulajdonképpen jellemző arra a kommunista nemzedékre, amelynek Kádár János tagja volt, és amely igazán nem reformista eszmékkel kezdte a pályafutását, és amely a kommunista eszmékért áldozatokat vállalt, az életét is kockáztatta. Ez a nemzedék csak kiegyezni tudott a magasabb életszínvonalra, békén hagyásra, normális életviszonyokra vágyó néppel, mert nem ezt tekintette magas erkölcsi ideálnak. És ez az a pont, ahol szeretnék némiképpen vitatkozni mind Vass Lászlóval, mind Tőkés Rudolffal. Nem vagyok egészen biztos abban - de mondom csak nem vagyok biztos benne, lehet hogy ez nem így van -, hogy itt egy igazi erkölcsi hanyatlásról beszélhetünk az elmúlt években Magyarországon, és hogy a korrupció a legsúlyosabb örökség, amelyet a kádárizmus ránk hagyott. Én azt hiszem, hogy az, amit korrupciónak nézünk, sokszor egész egyszerűen az igen becsületes állampolgár módszere arra, hogy kijátssza az abszurd bürokráciát, és az állami beavatkozás túlsúlyát a társadalmi és a gazdasági életben. Most ez időnként valódi korrupcióval párosul. És sajnos a határok a két dolog között elmosódnak, ezért vagyok bizonytalan az ítéletemben. De azt hiszem, hogy a korrupció és az erkölcsi értékekben történő elbizonytalanodás, az egyrészt általános modernizációs tünet, és nem specifikus feltétlenül erre a kommunista félreformra, alig-reformra. Másrészt pedig azt hiszem, hogy az, amit az utóbbi másfél évben láttunk Magyarországon az a fegyelmezettség, józanság és demokratikus közakarat, amely tulajdonképpen a habozó párt akarata ellenére kikényszerítette a demokratikus fordulatot -, ez igenis nagyon szépet mond a magyar közerkölcsről, nagyon dícséri a magyar nemzet politikai bölcsességét és erkölcsi ítéletalkotásra való képességét. Tehát én ebből a szempontból némiképp optimistább volnék mint tisztelt vitafeleim. (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Botond Károlyné, Editke útján, illetékeseknek! A meggyilkolt kapitány sírjánál, Szentesen, felejthetetlenül emlékeztek a tisztelők és máskéntgondolkodók. A szentesi harangok zúgása mellett, a trópusi hőségben is nagy számú tisztelők és máskéntgondolkodók gyűltek egybe július 8-án, a szentesi temetőben, a mártírhalált halt egykori rendőrkapitány sírjánál, annak koszorúzási ünnepségén. Emlékeztek és koszorúztak, a hatalommal szemben bátran kiálló, és ezért életével fizető Lakkos József sírjánál. Emlékeztek a meghurcolt édesapára, az öreg tanítóra, demokratára, tragikus sorsú, üldö¬ött családjára. Emlékeztek a gyilkosság eltussolására, a család likvidálását kimondó Révaira és Péter Gáborra. A nagynevű elődökről való gondolatok után a szónok a magyarok szicíliai szigetének nevezte Szentest. A 43 évvel ezelőtti szertartást végző Nyíri Sándor lelkész megismételte korabeli búcsúztatását: "Véred az ég felé kiált!" Emlékezett a lakosság, koszorúztak a máskéntgondolkodók. Szívbemarkoló!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|