 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A dunaújvárosi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek nyilatkozata
"Gertner Sándor a Dunai
Vasmű polgári fegyveres őre, apja ,,önvédelmi,, pisztolyával, ittas
állapotban, egy lépcsőházablakon kilőtt az ott játszadozó gyermekek
közvetlen közelébe. A pisztolygolyó a szemközti falon gellert
kapott, és csak hajszálon múlott, hogy nem történt végzetes
tragédia. "
BBC, Panoráma:
A román-magyar viszony
"Mindent összevéve a magyar-román konfliktus meglehetősen súlyos.
Romániában a mintegy kétmillió főnyi elégedetlen magyar kisebbség
egyre növekvő magyarellenes hangulattal találja magát szemben.
Magyarországon pedig a Romániából érkezett több tízezer menekült
jelenléte a széleskörű románellenes hangulat tüzét szítja."
|
|
|
|
|
|
 |
- Kerekasztal- beszélgetés - 5. folyt.
|
- Nagyrészben egyetértek ezzel, de én egyrészt talán azzal a
gondolattal kezdenék vitázni, hogy az egész 30 évet egy ilyen
homogén időszaknak lehetne tekinteni. Azaz hogy Kádár János
egyértelmű egyeduralmát. Itt sokféle időszakról van szó, vannak
fordulópontok. Azt hiszem, a Kádár Jánosnak több ilyen vak pontja
volt, amit ő nem értett és képtelen volt - mondjuk - a saját
korlátain túlemelkedni.
Az első ezek között azt hiszem: Kádár Jánosnak nem volt soha egy
tiszta, vagy konzekvens képe, amit úgy nevezek: a magyar nemzeti
identitásról. Mondjuk egy problémának hadd említsem fel az 1970-es
évek eleje óta az általa és környezete által szándékosan eltussolt
magyar problémát, kisebbségi problémákat Kelet-Európában például. A
magyar nép különféle adatok alapján nyilvánvalóan tudott a romániai
helyzetről az 1970-es évek eleje óta, és ez szándékosan el lett
tussolva nagyon sokáig.
Egy másik, hogy Kádár nem volt hajlandó reálisan szembenézni a
világgazdaság és a világpolitika változásaival.
Egy harmadik dolog: a szovjetek felé a kisebbik rossz
választása. Úgy tűnik, hogy sem Kádár, sem környezete: semmiféle
értésük és elemzésük nem volt a szovjet belhelyzet fejlődéséről.
Negyedszerre: valóban volt egy erkölcsi vakság részéről, hogy
mindenki általában elismerte, hogy Kádár személyesen azért puritán,
tisztességes a maga módja szerint, és egy konzekvens, mondjuk
becsületes munkásember - hogy a legjobbat mondjam róla. Ugyanakkor
amit ő megtűrt: a beosztottjain keresztül az az ország erkölcsi
színvonalának lezüllesztését az utolsó másfél évtizedben. Ez egy
olyan örökség, ami súlyos terhet fog jelenteni a magyar demokratikus
átalakulás folyamatai szempontjából. (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Botond Károlyné, Editke útján, illetékeseknek! A meggyilkolt kapitány sírjánál, Szentesen, felejthetetlenül emlékeztek a tisztelők és máskéntgondolkodók. A szentesi harangok zúgása mellett, a trópusi hőségben is nagy számú tisztelők és máskéntgondolkodók gyűltek egybe július 8-án, a szentesi temetőben, a mártírhalált halt egykori rendőrkapitány sírjánál, annak koszorúzási ünnepségén. Emlékeztek és koszorúztak, a hatalommal szemben bátran kiálló, és ezért életével fizető Lakkos József sírjánál. Emlékeztek a meghurcolt édesapára, az öreg tanítóra, demokratára, tragikus sorsú, üldö¬ött családjára. Emlékeztek a gyilkosság eltussolására, a család likvidálását kimondó Révaira és Péter Gáborra. A nagynevű elődökről való gondolatok után a szónok a magyarok szicíliai szigetének nevezte Szentest. A 43 évvel ezelőtti szertartást végző Nyíri Sándor lelkész megismételte korabeli búcsúztatását: "Véred az ég felé kiált!" Emlékezett a lakosság, koszorúztak a máskéntgondolkodók. Szívbemarkoló!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|