 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A dunaújvárosi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek nyilatkozata
"Gertner Sándor a Dunai
Vasmű polgári fegyveres őre, apja ,,önvédelmi,, pisztolyával, ittas
állapotban, egy lépcsőházablakon kilőtt az ott játszadozó gyermekek
közvetlen közelébe. A pisztolygolyó a szemközti falon gellert
kapott, és csak hajszálon múlott, hogy nem történt végzetes
tragédia. "
BBC, Panoráma:
A román-magyar viszony
"Mindent összevéve a magyar-román konfliktus meglehetősen súlyos.
Romániában a mintegy kétmillió főnyi elégedetlen magyar kisebbség
egyre növekvő magyarellenes hangulattal találja magát szemben.
Magyarországon pedig a Romániából érkezett több tízezer menekült
jelenléte a széleskörű románellenes hangulat tüzét szítja."
|
|
|
|
|
|
 |
- Kerekasztal-beszélgetés - 3. folyt.
|
Én azt hiszem, hogy akkor érdemes erkölcsi megítéléseket
érvényesítenünk, amikor van az embereknek választása, van
alternatívájuk. Kádár egész politikai életének az volt a
vezérmotívuma, hogy neki nem volt választása. Ő úgy állította be
mindig a saját szerepét, hogy ő elfogadott bizonyos rosszakat azért,
hogy nagyobb rosszakat elkerüljön, magát mindig a kisebbik rossz
képviselőjének tüntetvén fel. Ezt sokáig sikerült elhitetnie a
magyar közvéleménnyel. Én ebben őszintén szólva kevésbé hiszek, én
azt gondolom, hogy 1956 októberének utolsó napjaiban, novemberének
első napjaiban voltak alternatívák azon kívül is, amit ő választott.
Noha tudom, hogy kényszer - lelki és politikai kényszer - hatása
alatt.
- Mi erre a reakciója Vass Lászlónak?
- Én nem állítottam és nem is állítanám azt, hogy az erkölcsi
kategóriákat ki kell kapcsolnunk. Sőt: én úgy gondolom, hogy nagyon
komoly feladatunk, hogy értékeket válasszunk és ezeket kövessük. Azt
hiszem, hogy Kádár János 1956-os választásának, választásainak a
megítélése is tartalmazhat igenis erkölcsi és politikai értékeket,
kategóriákat, szempontokat. Csak nagyon nehéz végiggondolni - innen
utólag különösen a mai aktuális politikai hangulat hatásai alatt -
azt, hogy mi történhetett 1956. november 1-ére virradóan, vagy az
előtte lévő nap délutánján. Erről én magam még nem tudok sokat. Én
túl keveset tudok ahhoz, hogy egy ember magatartását meg tudjam
ítélni. Ugyanakkor összességében ezt nem tartom annyira fontosnak az
egész történelmi korszak megítélése szempontjából. Én egyetértek
azzal, hogy Kádár János nevével fémjelzett korszakban valóban az
volt a - sokszor ilyen vállrándítással és kikacsintással érzékeltett
- szempont, hogy talán a sok rossz közül a legkevésbé rosszat, sőt
nagy jóindulattal és népszeretettel a legkevésbé rosszat ajánljuk és
választjuk. (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Botond Károlyné, Editke útján, illetékeseknek! A meggyilkolt kapitány sírjánál, Szentesen, felejthetetlenül emlékeztek a tisztelők és máskéntgondolkodók. A szentesi harangok zúgása mellett, a trópusi hőségben is nagy számú tisztelők és máskéntgondolkodók gyűltek egybe július 8-án, a szentesi temetőben, a mártírhalált halt egykori rendőrkapitány sírjánál, annak koszorúzási ünnepségén. Emlékeztek és koszorúztak, a hatalommal szemben bátran kiálló, és ezért életével fizető Lakkos József sírjánál. Emlékeztek a meghurcolt édesapára, az öreg tanítóra, demokratára, tragikus sorsú, üldö¬ött családjára. Emlékeztek a gyilkosság eltussolására, a család likvidálását kimondó Révaira és Péter Gáborra. A nagynevű elődökről való gondolatok után a szónok a magyarok szicíliai szigetének nevezte Szentest. A 43 évvel ezelőtti szertartást végző Nyíri Sándor lelkész megismételte korabeli búcsúztatását: "Véred az ég felé kiált!" Emlékezett a lakosság, koszorúztak a máskéntgondolkodók. Szívbemarkoló!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|