|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A dunaújvárosi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek nyilatkozata
"Gertner Sándor a Dunai
Vasmű polgári fegyveres őre, apja ,,önvédelmi,, pisztolyával, ittas
állapotban, egy lépcsőházablakon kilőtt az ott játszadozó gyermekek
közvetlen közelébe. A pisztolygolyó a szemközti falon gellert
kapott, és csak hajszálon múlott, hogy nem történt végzetes
tragédia. "
BBC, Panoráma:
A román-magyar viszony
"Mindent összevéve a magyar-román konfliktus meglehetősen súlyos.
Romániában a mintegy kétmillió főnyi elégedetlen magyar kisebbség
egyre növekvő magyarellenes hangulattal találja magát szemben.
Magyarországon pedig a Romániából érkezett több tízezer menekült
jelenléte a széleskörű románellenes hangulat tüzét szítja."
|
|
|
|
|
|
|
- Válasz hallgatóknak - 2. folyt.
|
Lásd: Népszabadság június 10-iki száma. Mindez nemcsak kegyeletsértő és cinikus, de enyhén szólva félrevezető és hamis. Ugyanis az a tény, hogy a korábbi szinte krónikus élelmiszerhiány megváltozott, kizárólag a háztájival rendelkezők óriási szorgalmának és nem a szocialista Magyarországnak az érdeme. Egy tömegmészárlásokkal, tízezrek üldöztetésével, az internálásokkal terhes, a jogállamiság legelemibb követelményeinek sem eleget tevő korszakot semmilyen formában nem lehet "reálpolitikus", avagy "kompromisszumos" reformjelzővel titulálni. Különösen a mai Magyar Tudományos Akadémia elnökének nem. Igencsak kétlem, hogy mind a mai napig Berend T. Iván ne tudna arról, hogy még a 70-es években is hány száz politikai fogoly ült a börtönökben. Ami pedig a tömeges nyugati turizmust illeti, a hazai statisztikai könyv szerint 1970-ben mintegy 700 ezer nem szocialista lépte át határainkat, illetve alig 180 ezer magyarnak adatott meg az a bizonyos nyugati út. Vagyis az összlakossághoz viszonyítva egy szerény 7, illetve 2 százalékos turizmusról beszélhetünk, amivel talán az akkori Szovjetuniót és Albániát bizonyára megelőztük, de tömeges nyugati turizmusról áradozni igencsak túlzás. Az a tény, miszerint a cikk további részében Kádár Jánost jellembelileg és történelmileg Berend T. Ivánt egy síkra teszi, mintegy összemossa Károlyi Mihállyal és Deák Ferenccel, tényleg több mint abszurd és felháborító. - Postán érkezett a Cigány Ifjúsági Szövetség levele. - Politikai, jogi és kulturális érdekképviseleti szervezetünk 1989 április 28-ikán alakult Budapesten. Célunk, hogy jogainkat mint nemzeti kisebbség az alkotmányban rögzítsék, és a nemzetnek ne részese, hanem része legyen a cigányság. Élni kívánunk jogainkkal, a rólunk való döntésben annak előkészítésében részt venni. A nemzetközi kapcsolatok kiépítéséhez a konföderáció alapjainak megteremtésével, a világ cigány ifjúságának közös politikai és kultúrális rendezvények szervezésével, a cigányság értékeit szeretnénk feltárni, nyelvünket ápolni intézményesített formában. Ez alapvető emberi jogunk. (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Botond Károlyné, Editke útján, illetékeseknek! A meggyilkolt kapitány sírjánál, Szentesen, felejthetetlenül emlékeztek a tisztelők és máskéntgondolkodók. A szentesi harangok zúgása mellett, a trópusi hőségben is nagy számú tisztelők és máskéntgondolkodók gyűltek egybe július 8-án, a szentesi temetőben, a mártírhalált halt egykori rendőrkapitány sírjánál, annak koszorúzási ünnepségén. Emlékeztek és koszorúztak, a hatalommal szemben bátran kiálló, és ezért életével fizető Lakkos József sírjánál. Emlékeztek a meghurcolt édesapára, az öreg tanítóra, demokratára, tragikus sorsú, üldö¬ött családjára. Emlékeztek a gyilkosság eltussolására, a család likvidálását kimondó Révaira és Péter Gáborra. A nagynevű elődökről való gondolatok után a szónok a magyarok szicíliai szigetének nevezte Szentest. A 43 évvel ezelőtti szertartást végző Nyíri Sándor lelkész megismételte korabeli búcsúztatását: "Véred az ég felé kiált!" Emlékezett a lakosság, koszorúztak a máskéntgondolkodók. Szívbemarkoló!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|