 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A dunaújvárosi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek nyilatkozata
"Gertner Sándor a Dunai
Vasmű polgári fegyveres őre, apja ,,önvédelmi,, pisztolyával, ittas
állapotban, egy lépcsőházablakon kilőtt az ott játszadozó gyermekek
közvetlen közelébe. A pisztolygolyó a szemközti falon gellert
kapott, és csak hajszálon múlott, hogy nem történt végzetes
tragédia. "
BBC, Panoráma:
A román-magyar viszony
"Mindent összevéve a magyar-román konfliktus meglehetősen súlyos.
Romániában a mintegy kétmillió főnyi elégedetlen magyar kisebbség
egyre növekvő magyarellenes hangulattal találja magát szemben.
Magyarországon pedig a Romániából érkezett több tízezer menekült
jelenléte a széleskörű románellenes hangulat tüzét szítja."
|
|
|
|
|
|
 |
Nyugatnémet lapvélemény Kádár Jánosról
|
Köln, 1989. július 7. (Deutschlandfunk, Sajtószemle) - A ma
reggeli nyugatnémet lapok megemlékeznek a tegnap elhunyt Kádár
Jánosról. Mai sajtószemlénkben a vele foglalkozó kommentárokból
idézünk.
- A magyar kommunisták tegnap elhunyt, volt vezetőjéről a
következőket írja a bonni Die Welt: az egész olyan, mintha valami
láthatatlan rendező avatkozott volna közbe. Kádár János szinte
ugyan- abban a pillanatban halt meg, amikor a Legfelsőbb Bíróság
Budapesten megkezdte Nagy Imre rehabilitációs tárgyalását. Kádár
kommunistapárti vezetése alatt - 1956 után - nemcsak Nagy, hanem az
úgynevezett ellenforradalmárok százai jutottak akasztófára. Kádár
személyében egy olyan ember tragédiája tükröződik, aki azt hitte,
hogy összeegyeztetheti a kommunizmust a humanitással.
Egyesek azt mondják: a rosszabbtól való félelmében átengedte
barátait a hóhérnak. Elég rossz volt abban is, ami akkor
Magyarországon történt. Kádár az 1956 utáni sötét években
megbűnhödött azért, amit tett, és amit elmúlasztott. Környezetében
azt mondják, évtizedekig nem tudott aludni. Semmit sem vettek
azonban ebből észre azok a nyugati vendégek, akik Kádár személyében
a hatvanas évek végén egy barátságos és egyáltalában nem fanatikus
tárgyalópartnert ismertek meg.
Annyi bizonyos, érdemének számíthatjuk, hogy abban az időben,
amikor 1968-ban Prágában és azon kívül a Brezsnyev-doktrína keltett
rémületet, elviselhető, kifelé toleráns rendszert hozott létre
Magyarországon. Az utóbbi hónapok azonban azt mutatják, hogy nem
Kádár, hanem Nagy Imre oldalán álltak a jövő erői. A történelem
során gyakran a vesztesnek van igaza - állapítja meg a Die Welt
cikkírója. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Botond Károlyné, Editke útján, illetékeseknek! A meggyilkolt kapitány sírjánál, Szentesen, felejthetetlenül emlékeztek a tisztelők és máskéntgondolkodók. A szentesi harangok zúgása mellett, a trópusi hőségben is nagy számú tisztelők és máskéntgondolkodók gyűltek egybe július 8-án, a szentesi temetőben, a mártírhalált halt egykori rendőrkapitány sírjánál, annak koszorúzási ünnepségén. Emlékeztek és koszorúztak, a hatalommal szemben bátran kiálló, és ezért életével fizető Lakkos József sírjánál. Emlékeztek a meghurcolt édesapára, az öreg tanítóra, demokratára, tragikus sorsú, üldö¬ött családjára. Emlékeztek a gyilkosság eltussolására, a család likvidálását kimondó Révaira és Péter Gáborra. A nagynevű elődökről való gondolatok után a szónok a magyarok szicíliai szigetének nevezte Szentest. A 43 évvel ezelőtti szertartást végző Nyíri Sándor lelkész megismételte korabeli búcsúztatását: "Véred az ég felé kiált!" Emlékezett a lakosság, koszorúztak a máskéntgondolkodók. Szívbemarkoló!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|