 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A dunaújvárosi Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek nyilatkozata
"Gertner Sándor a Dunai
Vasmű polgári fegyveres őre, apja ,,önvédelmi,, pisztolyával, ittas
állapotban, egy lépcsőházablakon kilőtt az ott játszadozó gyermekek
közvetlen közelébe. A pisztolygolyó a szemközti falon gellert
kapott, és csak hajszálon múlott, hogy nem történt végzetes
tragédia. "
BBC, Panoráma:
A román-magyar viszony
"Mindent összevéve a magyar-román konfliktus meglehetősen súlyos.
Romániában a mintegy kétmillió főnyi elégedetlen magyar kisebbség
egyre növekvő magyarellenes hangulattal találja magát szemben.
Magyarországon pedig a Romániából érkezett több tízezer menekült
jelenléte a széleskörű románellenes hangulat tüzét szítja."
|
|
|
|
|
|
 |
Búcsú Kádár Jánostól (2. rész)
|
Ugyanez a felfogás alakította ki már akkor kormányzat nemzetközi
politikáját; ez munkált a megélénkült magyar diplomácia részéről a
helsinki értekezlet előkészítésében, létrejöttében, s utána a
folyamat továbbvitelében; ez hozott megbecsülést a Magyar
Népköztársaságnak szövetségesei körében és mindenütt - Moszkvától a
nyugat-európai és harmadik világbeli fővárosokon át a Vatikánig -,
ahol Kádár János szívesen látott vendég volt. ,,Szélárnyékban
élünk,, - mondotta volt Illyés Gyula, akivel jó néhányszor
vitatkozó-baráti módon találkozott. Ez a ,,szélárnyék,, azt
jelentette a magyar tásadalomnak, hogy az 1956-os nemzeti tragédia
és az azt kísérő nagy nemzetközi figyelem elültével, az elszigetlési
kísérletek megszűntével végre magára találhatott, s nekikezdhetett
önmegvalósításának. Nem tagadjuk: ezen a nehéz úton voltak
tévedések, fájdalmas meghátrálások is. De ki feledhetné, hogy amikor
Nyikita Hruscsov leváltása után Kádár János megérkezett Varsóból a
Nyugati pályaudvarra, töretlen elvhűséggel újra, nyomatékosan kiállt
az SZKP XX. kongresszusának eszméi mellett, amit akkoriban sokan
kétségbe vontak. A XX. kongresszus szellemisége vált tetteinek
iránytűjévé.
Kádár János éveket töltött ártatlanul börtönben, személyesen
megszenvedte a törvénysértéseket. De számára, mint mindig, nem a
személyes sérelem, hanem a közösségi gondolat, a dolgozó emberek
ügye volt a legfontosabb. Legyen a szocializmus emberarcú. Olyan
országra vágyott, amelyben a különböző világnézetű emberek egyformán
honra lelhetnek. Gazdasági és társadalmi megújulásra a fejlett
Európához közelítő reformokra törekedett, s ezért dolgozott.
Magyarország ezekkel a nagyszabású reformgondolatokkal vonta újra
magára a külföld figyelmét.
Tette mindezt olyan nemzetközi környezetben, amelyben az ilyen
törekvéseket nem övezte osztatlan rokonszenv, megbecsülés. A
megtorpanásnak, a felemásságnak éppen ez volt egyik meghatározója.
Az idő s vele az MSZMP sok tekintetben meghaladta Kádár János
politikusi életművét. Az ő igazságot követelő örökségének
szellemében ezt a fájó tényt ki kell mondanunk. A politikusok sorsa
ez, mindemellett vitathatatlan, hogy személyisége idehaza ugyanúgy,
mint a nagyvilágban hosszú időszakon át a humánus szocilaizmus
törekvéseivel kötődött össze.
,,Az utóbbi évtizedekben volt rá példa, hogy valaki - a
mindenkori adott feltételek közt - a legjobb elérésén fáradozott.
Mai szemszögből ez éppen Kádár Jánosra vonatkoztatható, aki az
akkori helyzet realitásairól kialakított ismeretei alapján a lehető
legjobbat cselekedte. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Botond Károlyné, Editke útján, illetékeseknek! A meggyilkolt kapitány sírjánál, Szentesen, felejthetetlenül emlékeztek a tisztelők és máskéntgondolkodók. A szentesi harangok zúgása mellett, a trópusi hőségben is nagy számú tisztelők és máskéntgondolkodók gyűltek egybe július 8-án, a szentesi temetőben, a mártírhalált halt egykori rendőrkapitány sírjánál, annak koszorúzási ünnepségén. Emlékeztek és koszorúztak, a hatalommal szemben bátran kiálló, és ezért életével fizető Lakkos József sírjánál. Emlékeztek a meghurcolt édesapára, az öreg tanítóra, demokratára, tragikus sorsú, üldö¬ött családjára. Emlékeztek a gyilkosság eltussolására, a család likvidálását kimondó Révaira és Péter Gáborra. A nagynevű elődökről való gondolatok után a szónok a magyarok szicíliai szigetének nevezte Szentest. A 43 évvel ezelőtti szertartást végző Nyíri Sándor lelkész megismételte korabeli búcsúztatását: "Véred az ég felé kiált!" Emlékezett a lakosság, koszorúztak a máskéntgondolkodók. Szívbemarkoló!"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|