|
|
 |
|
 |
- Válasz a hallgatóknak - 4. folyt.
|
- Való igaz, hogy a lakosság különféle rétegeiben különböző
okokból bent ül a félelem, más rétegekben továbbra is apátia
uralkodik el, s többségüket a fokozódó szegénység emészti. Ezt én
nem félelemnek, hanem elkeseredésnek nevezném. Több olyan példát
említett Krassó, amelyet én nem félelemnek neveznék, hanem csak
számolásnak sokféle lehetőséggel. Persze, hogy Románia és
Csehszlovákia szembenállása Magyarországgal nem azonos a régi
kisantantéval, pláne, hogy a nagyantant ma Magyarország oldalán áll,
de lekicsinyelni ezt a helyzetet nem lehet, s a félelem, azaz inkább
az ez irányú figyelem teljesen jogos.
- Hallgatóm szerint mindez még inkább vonatkozik a Szovjetunió
szerepére, és nem tartja irreális elképzelésnek, hogy a jelenlegi
nemzetközi helyzetben Magyarországnak szerencséje lesz és
megszabadul a keleti tömbtől, és néhány év múlva az Európai Közösség
tagjává válik.
Hallgatónknak ezzel a gondolatával félbeszakítjuk levelét, azzal
az ígérettel, hogy következő alkalommal további megfigyeléseire és
javaslataira visszatérünk.
És most egy Belgiumból érkezett, második generációs, 15 éves
fiatalember levelét idézzük, aki mint írja:
- Egy éve készülük írni Önöknek, amikor is visszaérkeztünk
Erdélyből, ahol a fiúk megkértek - akikkel együtt hallgattuk
estéről-estére a BBC magyar adását -, hogy írjak Önöknek. Mivel
azonban nem ismerem, illetve nem tudom jól a magyar nyelvet, nem
volt bátorságom.
- Tehát az üzenet: (folyt.)
1989. július 9., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|