|
|
 |
|
 |
- Válasz a hallgatóknak - 3. folyt.
|
- Az új politikai pártok vezetőit illető szkeptikus nézeteket
említi hallgatónk ezután, hogy erről sokat olvasott, s megjegyzi:
könnyű azt állítani, hogy nincs politikai tapasztalatuk, hogy
politikailag éretlenek. Való igaz, hogy az új vezetők alulról
kerülnek majd élre - írja hallgatónk -, de ez csak javukra szolgál,
mert nem leledzenek bűnben, vagy opportunizmusban. Majd így
folytatja hallgatónk:
- Minden bizonnyal számolni kell a demokratikus kibontakozás
kapkodó összevisszaságával akkor is, ha majd a vezetés teljesen az
ellenzék kezébe kerül. De több olyan országban szintén zűrzavarok
után történt a kibontakozás, ahol diktatúrából demokrácia született,
Spanyolország és még inkább Portugália erre a legjobb példa. Néhány
hónap, vagy néhány év alatt kinőttek, megértek a felelős politikai
vezetők, s megszerezték a kellő tapasztalatokat.
- Hallgatónk levelében idézi Krassó Györgyöt, aki az ellenzék
szétforgácsolódásáról beszél, és hogy ezt egyoldalúan pozitív
vonásnak értékeli, hiszen ez szerinte a demokrácia kibontakozásának
a jele. Majd így folytatja hallgatónk:
- Én részben elfogadom ezt az álláspontot, azonban a választások
kimenetelét tekintve - és ez döntő fontosságú kérdés - a sokféle
párt nagy hátrányt jelent a kommunista párttal szemben. Az Ellenzéki
Kerekasztal egyik feladata az lehetne, hogy egymás közti koalícióra
szövetkezzenek, hogy a választópolgárok csupán 3-4 pártra, vagy
tömörülésre adhassák szavazatukat.
- Valóban, ez a felismerés meg is történt az ellenzék körében,
adásainkban is szóba került, hogy a választásokon egy-egy
képviselőjelölt a választási hadjáratban nemcsak egy ellenzéki
csoportnak, hanem többnek is a támogatását élvezi. Tehát nemcsak a
Szabad Demokraták Szövetségének, hanem a Fiatal Demokraták
Szövetségének és a Magyar Demokrata Fórumnak a támogatását is.
(folyt.)
1989. július 9., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|