|
|
|
|
Hogyan születik az elnöki interjú? (2.rész)
|
Házigazda és vendégek az előre kialakított rend szerint letelepednek: a rangban nem is, de korban vezető hírügynökségi ember az elnök jobbjára kerül, a többiek az övező pamlagokra. Bush bemutat két további, a vendégek számára váratlan, de persze jólismert részvevőt: Brent Scowcroft, nemzetbiztonsági tanácsadót és John Sununut, a fehér házi apparátus vezetőjét. Bush két bizalmasa csak arra lehet kiváncsi, hogy mire kiváncsiak a magyarok, hiszen az elnök válaszait, amelyek kialakításában az előző órában alkalmasint résztvettek, nyilván ismerik. Leül Marlin Fitzwater, a testes, türelméről és humoráról ismert sajtófőnök, akit még Reagan elnöktől ,,örökölt,, az utód. Velünk szemben, az elnöki íróasztal mögött, az ablak előtt még egy tanu áll s figyel bennünket, rezzenetlenül: a testőr. X X X Néhány perces bevezető csevegés következik, miközben teát hoznak, a Fehér Ház kék-fehér készletében. Az alkalmi Tv-munkatárs hóhérakasztáson érzi magát: kollegáival most néhány percre nem újságíróként, hanem a közélet szereplőjeként veszik videoszalagra - nem is akármilyen társaságban. Igaz, a dicsőség talmi, hiszen szinte bizonyos, hogy a felvételt soha senki nem fogja látni: ugyanilyen videokazetta készül ugyanis minden hasonló beszélgetésről - az archívum számára. Az érintettek sem kaphatnak belőle, ez pusztán dokumentáció. Sovány vigasz, hogy majdan ez a felvétel is ott lesz, a többiek tízezrei között, a George Bush-levéltárban... A video-stáb távozik, most az elnök baloldalán helyet foglalt hölgy lép munkába: magnója nyeles mikrofonját felénk tartja, kezdődik az interjú. (folyt.)
1989. július 8., szombat 07:26
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|