|
|
 |
|
 |
Az Országgyűlés ipari bizottságának ülése - a képviselők fenntartásaikat hangoztatták (1. rész)
|
1989. június 21., szerda - Az 1988. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló pénzügyminiszteri tájékoztatást az országgyűlés ipari bizottsága csak fenntartásokkal fogadta el szerdai ülésén, miután kifogásolták, hogy a parlament tudomása nélkül, jelentős kötelezettségek teljesítését tavalyról ez évre halasztottak. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar megye) képviselő egyenesen úgy fogalmazott a vitában, hogy a magyar költségvetés példa nélkül álló módon adósságának egy részét egyszerűen átütemezte, s ezzel kisebb hiányt mutatott ki a valóságosnál.
Az ipari bizottság - Juhász Mihály elnökletével - együttesen
tárgyalt az előterjesztett napirendi pontokról, vagyis a tavalyi
költségvetés végrehajtásáról, továbbá az államháztartás és az
adórendszer reformjáról.
Varga Béla pénzügyminiszter-helyettes elismerte, hogy a pénzügyi
folyamatok ellentmondásosak, csakúgy, mint az egész magyar gazdaság.
Részletesen szólt az egyes ágazatok és az idegenforgalom múlt évi
eredményeiről és költségvetési kapcsolatáról. Az 1988-as
költségvetés eredménye szerinte viszonylag elfogadható, ha
figyelembe vesszük, hogy nem történt előbbrelépés a
szerkezetváltásban és a jövedelemtermelésben. Hozzászólásában érdemi
vitát javasolt a képviselőknek a költségvetés teljesítéséről, miután
- emlékeztetve az előző napi közlekedési bizottsági vitára - azt ott
nem fogadták el. Szólt arról is, hogy a pénzügyi vezetők
mindezideáig a családi jövedelemadót fejlettebb rendszernek
tekintették, mint az SZJA-t, de végül is, nagy viták után, ez
utóbbi, meglévő adórendszer továbbfejlesztését javasolják. A
későbbiekben nagy vitát váltott ki a forgalmi adó 0-25 százalék
közötti kulcsának egymáshoz közelítésére tett javaslata, illetve a
vállalkozási nyereségadó fizetését mérséklő mentességek szűkítésére
tett indítványa.
Szabó Imre - ma még hivatalban lévő - ipari államtitkár arról
szólt, hogy az ipari ágazatokban a beruházások csökkentek, mert a
vállalatoknál nem képződött megfelelő forrás a fejlesztésekhez. A
pénzhiány odaáig vezetett, hogy összességében 120-130 milliárd
forintért a kooperációs partnerek sorban állnak, s így még a jól
gazdálkodó üzemek is nehéz helyzetbe kerültek. (folyt. köv.)
1989. június 21., szerda 16:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|