|
|
 |
|
 |
A KGST és a magyar reformok
|
Washington, 1989. június 9. (Amerika Hangja, Esti híradó) - A
kommunizmus csődtömegének láttán egyre gyakrabban merül fel Nyugaton
a kérdés: milyen álláspontot foglaljanak el a demokratikus nyugati
országok a keleti tömb országaival szemben, különösen azokkal
szemben, amelyek reformokat hajtanak végre. Mit lát a nyugati
polgár, menedzser, politikus, ha keletre tekint?
Azt látja, hogy a reformmozgalmak sztrájkokat, tűntetéseket,
azelőtt soha nem látott és lehetségesnek sem tartott tüneteket
eredményeznek. Tüntetést Kínában, sztrájkokat Lengyelországban,
lokális nemzeti felkelést Örményországban, mindenféle, néven alig
nevezhető nyugtalanságot a többi országban. Ezért tehát logikus és
legitim a kérdés, milyen választ adjon a Nyugat?
Az úgynevezett konzervatív kommunista kormányok, mint a
csehszlovák és a kelet-német kormány, megdöbbenve és elutasítóan
tekintenek például a jugoszláv gazdaságra, ahol az infláció napról
napra növekszik, sosem lehet pontosan tudni, elérte-e már az 500
vagy 600 százalékot, vagy azon túljutott. Ezek a kormányok a
reformmozgalmakat teszik felelőssé a jugoszláv gazdaság
katasztrófáiért éppúgy, mint a szovjetunióbeli örmény, georgiai,
észt és lett nemzeti mozgalmakért. No és persze azért, hogy a magyar
kormány engedve a népakaratnak, beszűntette a nagymarosi vízlépcső
építését.
A Nyugat reakciója ezekre a jelenségekre többé-kevésbé egységes.
Osztrák és egyéb nyugati vállalatok például a legnagyobb készséggel
hajlandók tőkét, know how-t, technológiát és minden elképzelhető
gazdasági segítséget és befektetést nyújtani - minderre számos példa
van és tudósításaink során többször rámutattunk már erre. Azonban a
jelenségekre adott minden válasz áttételes. (folyt.)
1989. június 9., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|