|
|
|
|
- Kerekasztal-beszélgetés - 9. folyt.
|
De a válság okát, a gazdasági leromlás okát összességében én inkább annak a központosított és e tekintetben reformáltan legfeljebb csak fellazított rendszerben látom, amit most nekünk meg kellene változtatni, át kell építeni, és remélem, hogy ezen a területen is előre tudunk haladni, és a társadalom bölcsessége arra is ki fog terjedni, hogy azt az árat, amit igaztalanul a nép fog megfizetni az elmúlt időszaknak a hibás döntéseiért, azt a nép nagylelkűen - és a nehézségek hatására sokszor nyilván azért ingerülten - de békésen átvészeli. Én magam úgy gondolom, hogy minden becsületes politikai erőnek Magyarországon azt kell képviselnie, hogy ez a folyamat békés legyen, és ebben a folyamatban senki ne provokálja a másikat. - Tőkés Rudolf? - Én szeretnék valamit azonnal és gyorsan tisztázni. Amikor én a közerkölcsök mondjuk: kríziséről beszélek, itt nem az átlagembernek a csalafintaságáról és a napi túlélési stratégiáiról beszélek. Ez nagyon józanul, nagyon helyesen és okosan történt. Itt egészen másról van szó. Itt a közerkölcsökről, tehát a hatalom képviselői, az államigazgatás, a rendőrség, a hivatalok, ezeknek az újra - ha úgy tetszik - feudalizálása, a különféle kis klikkecskéknek az összejövetele, és egy olyan nagyon banális, de ugyanakkor fantasztikus terrori és megfélemlítői erővel bíró közhatalomnak a létrejötte, mely annyira beleél az emberekbe -, az a mai bizalmi krízisnek a hiánya, illetőleg az oka. Az, hogy az emberek 15, vagy 20 éve megfélemlettek attól, hogy akármit is mondjanak, nem mernek ma a politikai színpadra lépni és tevékenyen részt venni sorsuk javításában. Ezek a görcsök, ezek az átkok, amit a Kádár-rendszer, a kései Kádár-rendszer legsúlyosabb örökségének tekintek. (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|