|
|
|
|
- Kerekasztal-beszélgetés - 3. folyt.
|
Én azt hiszem, hogy akkor érdemes erkölcsi megítéléseket érvényesítenünk, amikor van az embereknek választása, van alternatívájuk. Kádár egész politikai életének az volt a vezérmotívuma, hogy neki nem volt választása. Ő úgy állította be mindig a saját szerepét, hogy ő elfogadott bizonyos rosszakat azért, hogy nagyobb rosszakat elkerüljön, magát mindig a kisebbik rossz képviselőjének tüntetvén fel. Ezt sokáig sikerült elhitetnie a magyar közvéleménnyel. Én ebben őszintén szólva kevésbé hiszek, én azt gondolom, hogy 1956 októberének utolsó napjaiban, novemberének első napjaiban voltak alternatívák azon kívül is, amit ő választott. Noha tudom, hogy kényszer - lelki és politikai kényszer - hatása alatt. - Mi erre a reakciója Vass Lászlónak? - Én nem állítottam és nem is állítanám azt, hogy az erkölcsi kategóriákat ki kell kapcsolnunk. Sőt: én úgy gondolom, hogy nagyon komoly feladatunk, hogy értékeket válasszunk és ezeket kövessük. Azt hiszem, hogy Kádár János 1956-os választásának, választásainak a megítélése is tartalmazhat igenis erkölcsi és politikai értékeket, kategóriákat, szempontokat. Csak nagyon nehéz végiggondolni - innen utólag különösen a mai aktuális politikai hangulat hatásai alatt - azt, hogy mi történhetett 1956. november 1-ére virradóan, vagy az előtte lévő nap délutánján. Erről én magam még nem tudok sokat. Én túl keveset tudok ahhoz, hogy egy ember magatartását meg tudjam ítélni. Ugyanakkor összességében ezt nem tartom annyira fontosnak az egész történelmi korszak megítélése szempontjából. Én egyetértek azzal, hogy Kádár János nevével fémjelzett korszakban valóban az volt a - sokszor ilyen vállrándítással és kikacsintással érzékeltett - szempont, hogy talán a sok rossz közül a legkevésbé rosszat, sőt nagy jóindulattal és népszeretettel a legkevésbé rosszat ajánljuk és választjuk. (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|