|
|
 |
|
 |
Válasz hallgatóknak
|
München, 1989. július 8. (SZER, Hallgatók fóruma) - A
mikrofonnál Kálló Zsuzsa, Takács Antal és Láng Júlia. Először
Nyugat-Németországba feladott hazai levélből idézünk:
- Egyszer az életben engedtessék meg nekem is, hogy elmondjam a
nyilvánosság előtt sajátos véleményét, akár respektálják, akár nem.
Először azonban bemutatkozom. Én nem voltam és nem vagyok pártokat
kedvelő típus. A II. világháború alatt katona is voltam Budapesten,
aztán orosz fogoly. A sors kegyes volt hozzám, tiszta
lelkiismerettel állíthatom, nincs mit meggyónnom. Nevemet azonban
még mindig kénytelen vagyok elhallgatni, nem hiszek a
kommunizmusban, sem a peresztrojkában. Igaz, hogy már a nyugati
demokráciákban sem igen.
Hazámban az egész politikai és gazdasági komédiát az
agyalágyultaknak találták ki. Több mint 40 év óta elhangzanak
ugyanazok a szavak más-más formában. Van-e még olyan állampolgár e
hazában, aki hitelt ad a szószátyár kijelentéseknek? Csupa üres
frázis és minden marad a régiben, semmi sem változik. Az egekre,
elvtársak
Mi folyik itt? Halomra gyilkoltatják az embereket, azután
hozsannáznak Rajknak, Nagy Imrének
Miért ámítjuk magunkat, hogy
létezik egy emberarcú kommunizmus? Hiszi-e valóban valaki, hogy ez a
rendszer engedne a nép akaratának és lemondana a hatalom
birtoklásáról? A szörnyetegek, igaz, eltávoztak az élők sorából, de
eszméik utódaikban még mindig kísértenek. A tömeggyilkosok még
köztünk élnek és a világ vezetői velük még mindig paroláznak.
Említsük a kínai eseményeket
Újabb intő példa, de nem tanul a
világ. Gallicus reflektora óta sajnos a bolsevistáknak csak a
taktikája változott, jelleme, erkölcse vajmi keveset. (folyt.)
1989. július 8., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|