|
|
 |
|
 |
- A hallgatóé a szó (részletek) - 4. folyt.
|
- Jó napot kívánok. Szeretném a segítségüket kérni. Tarnóczi
Ivett vagyok, Bécsből telefonálok. Férjemmel együtt 6 évvel ezelőtt
menekültünk Magyarországról Ausztriába vallási és politikai okok
miatt. Meg is kaptuk a menedékjogot. Ebben nagy szerepe volt annak
is, hogy papám Gecse Gusztáv, aki az ELTE bölcsészkarán marxista
vallástörténetet tanít és politikailag befolyásos ember, mamámmal
együtt kezdettől ellene volt az én vallási aktivitásomnak. És
férjem, Tarnóczi Szabolcs radikális vallási és politikai
tevékenységének is. És ebben próbáltak megakadályozni bennünket.
Például egy időre még az útleveleinket is bevonatták.
Szülői befolyásukat és gyermeki ragaszkodásomat kihasználva
kijövetelünk előtt és után is igyekeztek férjemtől elválasztani.
Mivel férjem a politikai emigráció tagjaként idekint is foglalkozik
publicisztikával. Mikor szüleim a legutóbb meglátogattak engem, a
férjem háta mögött rávettek arra, hogy amíg én kipihenem magam,
engedjem el velük nyaralni rövid időre 4 és 6 éves gyermekeinket.
Azt ígérték, hogy azonnal hozzák őket vissza, mihelyt én kérem.
Sajnos csak utólag látom, hogy nagy hibát követtem el, mert
megbíztam bennük, mert mikor hívtam őket telefonon és kértem vissza
a gyerekeket, előbb csak hímeztek, hámoztak de végül is világossá
vált, hogy zsarolni akarnak gyermekeinkkel. Zsarolni akarnak, hogy
váljak el férjemtől és menjek vissza Magyarországra.
Persze ők is jól tudják, hogyha én hazamennék, azonnal
elveszíteném a menedékjogomat. Legutolsó telefonhívásainkon,
amelyekről férjem is tud, például olyanokkal fenyegettek, hogyha nem
megyek haza, akkor a mamám kiugrik a tizedik emeletről a
gyerekekkel, vagy kiteszi őket a folyóra, vagy a szovjet határra
viszik őket és csak 10 év múlva láthatom őket viszont. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|