|
|
|
|
A hallgatóé a szó (részletek)
|
München, 1989. július 7. (SZER, A hallgatóé a szó) - A telefonon feltett kérdésekre, üzenetekre Szép Zoltán válaszol. - Beszélt már Önnel a férjem egyszer. Szeretnénk kivándorolni. Tehát annyiban változott a helyzet, hogy itthon volt egy ismerősünk, nagyon jó barátunk. Ő ausztrál állampolgár már 17 éve. Ő vállalna értünk felelősséget, lakást is, munkát is biztosítana. - Igen, és ezt leírta Önök számára? - Küldi nekünk kintről, mert ezt ugye le kell pecsételtetnie. - Így igaz. - Annyiban szeretném az Ön tanácsát kérni, hogy mit tanácsol, hogy inkább kint adjuk be a nagykövetségen, vagy itt is, Magyarországon is jó lenne, ha beadnánk. - Hát nézze, én hivatalosan úgy vagyok értesülve, hogy nyugodtan be lehet adni Magyarországon. Az Ausztrália magyarországi nagykövetségére nyugodtan be lehet adni, sőt a Belügyminisztérium útlevéllel és kivándorlással foglalkozó hivatalához is be lehet adni a kivándorlási kérelmet. Még annyiban tudok segíteni, hogy nekem úgy nyilatkozott a Belügyminisztérium illetékese, hogyha valakinek az ott-tartózkodása, munkavállalása és a többi biztosítva van, büntető eljárás alatt nem áll, az államnak nem tartozik - mármint a magyar államnak - akkor a kivándorlását engedélyezni fogják, nem gördítenek akadályokat az útjába. Tehát ha az Önök esetében ez vakvágányra futna, akkor én meg tudom kérdezni az illetékest újfent, hogy ebben az ügyben mi van. Tehát ezt tudom vállalni. - Értem. Én inkább attól tartok, mert itt ha Magyarországon bemegyek az ausztrál nagykövetségre, itt csak a magyar tisztviselővel tudok én beszélni. És ők azt mondják, hogy így, hogy nem rokon, aki felelősséget vállal értünk, kisebb az esély. Hogy nem-e nagyobb lenne úgy az esély, ha mondjuk Münchenben adnám be az ausztrál nagykövetségre. És mondjuk mi kivárnánk itthon. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó (részletek) - 1. folyt.
|
- Nézze, ilyet is lehet csinálni, van aki ilyesmit csinál. Én ebben nem tudom Önt megakadályozni és nem is kívánom, mert mindenkinek joga van az esélyeit úgy javítani, ahogy gondolja, ahogy tudja. Én elmondtam, mi a hivatalos képlet, az bizonyos, hogyha Ön kijön mondjuk Münchenbe és itt beadja ezt a kivándorlásügyi kérelmét, és megjelöl itt egy címet, amin keresztül Ön értesíthető és utána Ön visszautazik Magyarországra, akkor az bizonyos, hogy a magyar hatóságok előtt Önnek ebből kellemetlensége nem lesz. - Jó hát ehhez szeretném kérni segítségét, hogyha esetleg tényleg vakvágányra futnánk, akkor fogom újra hívni. Nagyon köszönöm a segítségét. - Hozzátenném még ehhez a beszélgetéshez, hogy egyébként Münchenben Ausztráliának külképviselete nincs, Bonnban van az ausztrál külképviselet, München városának megemlítése mindössze példaként szerepelt, arra nézve, hogy a hallgató esetleg Nyugaton adhatná be kivándorlási kérelmét. - Jó napok kívónok. Horváth Béla vagyok Budapestről. A napokban hazánkban járt a Nobel-békedíjas Kalkuttai Teréz Anya, s megalapította a Szeretet Misszionáriusai rendet, mely egyelőre négy taggal - két indiai, egy osztrák és egy francia nővérrel - kezdte meg működését. Örvendetes ez a hír, azonban lehangoló az állami szervek hozzáállása és segíteni akarása. Miről is van szó? A négy nővér Érden telepedett le a katolikus plébánia által adományozott plébánia épületébe. Elképzelés szerint ez lesz a számukra az anyaegyház, ahol két nővér működik. Két nővér Budapesten a Bokréta utcában tevékenykedik majd, egy leromlott egyházépület két kis szobájában. A hajléktalanok otthonának kialakítására a VIII. kerületi Tanács felkínált egy olyan földszintes, lepusztult épületet, mely csak a patkányok számára alkalmas. Ezt az odut csak lebontani lehet, de kérdés az, hogy ide ki, és milyen pénzből és mikorra építene otthont, székházat. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó (részletek) - 2. folyt.
|
Mi, katolikusok 1938-1947-ig már összegyűjtöttünk a magyar szentföld felépítéséhez egy építési anyagot. Az építés el is kezdődött, amikor a 99 évre bérbeadott területet elvették 1947-ben a Heinrich(?) István utca 3-5 szám alatt, vagyis az anyagot minden térítés nélkül boldog-boldogtalan vihette büntetés nélkül. Gondolom, hogy nem megoldás, hogy Érd-Budapest között ingázzanak a nővérek, ezért beszélgetésünk végén elmondom, hogyan lehetne e nemes szándékot megvalósítani. Országunk a végletek hazája, van aki csak 3000 forintot keres tisztességes munkával havonként, de mint a rádióból, tévéből tudjuk, van olyan vezető is, aki 15 év alatt 23 millió dollárt tudott elhelyezni külföldi bankban. A tanítók kénytelenek voltak megelégedni év végén 900 forint jutalommal és nem kevesen egymillió és kilencmillió közötti összeget kaptak a sikeresnek mondott 1988 év után. A volt gellérthegyi Pálos kolostort a Balettintézet diákotthonnak az államosításkor ingyen kapta meg, most a gazdasági igazgató 100 millió forintért akarja visszaadni, holott törvényrendelet írja elő az ingyenes visszaadási kötelezettséget. A miskolci pártházat 170 millió forintért építették fel, belső kiképzése kanadai márvány. Ugyanott cigánygettót építenének komfortnélküli lakásokkal, négyzetméterenkénti 30 ezer forintért. Az egyesületek képtelenek irodahelyiséghez jutni, már egy hónapja keresem, hol működik az Erdélyi Szövetség, de nem lehet megtalálni. Minden csak összeköttetés kérdése, és csak tudni kell umbuldázni. A rádióból tudom, hogy a tiszakécskei volt tanácselnök az iskolára kapott pénzből folyami hajót vett és ott látta vendégül a Központi Bizottság egyes tagjait, köztük az egészségügyi miniszterasszonyt is. Csak rémálom, úgy gondolom, hogy a gyógszertörvényt ott alkotta meg. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hallgatóé a szó (részletek) - 3. folyt.
|
Visszatérve a Szeretet Misszionáriusai nővérek leendő otthonára, tisztelettel teszek egy javaslatot az illetékes szervek felé, ezért kérem, hogy aki hallja, adja át. Budapesten a Kútvölgyi út 20-22 szám alatt van egy luxus öregek otthona, a Rózsa Ferenc veteránotthon. Telefonszámuk 557-011. Ezt a többemeletes épületet adják át a leendő szeretet misszionáriusoknak otthon céljára és már azonnal megkezdhetik a zavartalan működést. Tisztességes javaslatot teszek a jelenleg ott elhelyezett elit lakók számára is. Költöztessék a X. kerületi veteránotthonba, az elhelyezésüket biztosítani lehet olyan módon, hogy az A és B pavilonokba, szobánként egy-két pótágyat helyeznek el. Moldova György könyvéből tudom, hogy építés nélkül is megduplázzák a férőhelyek számát, így például a MÁV Kórházban is. Egy ilyen megoldással remélni lehet, hogy azok, akik önzetlenül a szegények gondozását vállalják, eredményes munkát végezhetnek. Köszönöm, ezt szerettem volna elmondani. - Én is köszönöm Önnek és véleményem szerint, ha ennek a veteránotthonnak a létszámát megnövelnék, még mindig nem annyian lennének, mint sok szociális otthonban, ahol négyen-öten-hatan vannak egy szobában bezsúfolva. - Nyolcan, kérem szépen. A Nagy Lajos király úton, ott kérem nyolc-kilenc ember van, én ott többször voltam látogatóban, itt meg egy-két ember, emeletes, gyönyörű szép. Kérem, olyan portáskapú van, mint akármelyik elsőosztályú szállodában. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó (részletek) - 4. folyt.
|
- Jó napot kívánok. Szeretném a segítségüket kérni. Tarnóczi Ivett vagyok, Bécsből telefonálok. Férjemmel együtt 6 évvel ezelőtt menekültünk Magyarországról Ausztriába vallási és politikai okok miatt. Meg is kaptuk a menedékjogot. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy papám Gecse Gusztáv, aki az ELTE bölcsészkarán marxista vallástörténetet tanít és politikailag befolyásos ember, mamámmal együtt kezdettől ellene volt az én vallási aktivitásomnak. És férjem, Tarnóczi Szabolcs radikális vallási és politikai tevékenységének is. És ebben próbáltak megakadályozni bennünket. Például egy időre még az útleveleinket is bevonatták. Szülői befolyásukat és gyermeki ragaszkodásomat kihasználva kijövetelünk előtt és után is igyekeztek férjemtől elválasztani. Mivel férjem a politikai emigráció tagjaként idekint is foglalkozik publicisztikával. Mikor szüleim a legutóbb meglátogattak engem, a férjem háta mögött rávettek arra, hogy amíg én kipihenem magam, engedjem el velük nyaralni rövid időre 4 és 6 éves gyermekeinket. Azt ígérték, hogy azonnal hozzák őket vissza, mihelyt én kérem. Sajnos csak utólag látom, hogy nagy hibát követtem el, mert megbíztam bennük, mert mikor hívtam őket telefonon és kértem vissza a gyerekeket, előbb csak hímeztek, hámoztak de végül is világossá vált, hogy zsarolni akarnak gyermekeinkkel. Zsarolni akarnak, hogy váljak el férjemtől és menjek vissza Magyarországra. Persze ők is jól tudják, hogyha én hazamennék, azonnal elveszíteném a menedékjogomat. Legutolsó telefonhívásainkon, amelyekről férjem is tud, például olyanokkal fenyegettek, hogyha nem megyek haza, akkor a mamám kiugrik a tizedik emeletről a gyerekekkel, vagy kiteszi őket a folyóra, vagy a szovjet határra viszik őket és csak 10 év múlva láthatom őket viszont. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
|
|
- A hallgatóé a szó (részletek) - 5. folyt.
|
Ezek nevetséges fenyegetések, de látjuk az elszántságukat. Végül is telefonon és levélben is közöltem velük, hogyha a gyerekeket nem hajlandók azonnal hozni, akkor hivatalos és nemzetközi szervezetekhez fordulunk segítségért, de sajnos ez sem hatott rájuk. Gyermekeink már nagyon hiányoznak és aggódunk is értük, hogy mikor láthatjuk viszont őket egyáltalán. Kérjük a Szabad Európát, hogy nyilvánossággal és így a közvélemény nyomásával segítsenek visszaszerezni gyermekeinket. Köszönjük segítségüket. - A két gyermek életkorát kérdezném mégegyszer. - 6 és 4. - Fiúk? - Egy lány és egy fiú. A nagyobbik a kislány, Csenge, és a kisebbik Koppány. - És az Ön szüleinél vannak jelenleg, mintegy zálogban tartva ugye? És Ön szeretné a gyermeket visszakapni? - Igen. - Kérésének meegfelelően ezt, amit el tetszett mondani közzéteszem és remélem, hogy a közvélemény nyomása valóban fog segíteni ebben az ügyben. +++
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|