|
|
 |
|
 |
- A hallgatóé a szó (részletek) - 2. folyt.
|
Mi, katolikusok 1938-1947-ig már összegyűjtöttünk a magyar
szentföld felépítéséhez egy építési anyagot. Az építés el is
kezdődött, amikor a 99 évre bérbeadott területet elvették 1947-ben a
Heinrich(?) István utca 3-5 szám alatt, vagyis az anyagot minden
térítés nélkül boldog-boldogtalan vihette büntetés nélkül.
Gondolom, hogy nem megoldás, hogy Érd-Budapest között ingázzanak
a nővérek, ezért beszélgetésünk végén elmondom, hogyan lehetne e
nemes szándékot megvalósítani. Országunk a végletek hazája, van aki
csak 3000 forintot keres tisztességes munkával havonként, de mint a
rádióból, tévéből tudjuk, van olyan vezető is, aki 15 év alatt 23
millió dollárt tudott elhelyezni külföldi bankban. A tanítók
kénytelenek voltak megelégedni év végén 900 forint jutalommal és nem
kevesen egymillió és kilencmillió közötti összeget kaptak a
sikeresnek mondott 1988 év után.
A volt gellérthegyi Pálos kolostort a Balettintézet
diákotthonnak az államosításkor ingyen kapta meg, most a gazdasági
igazgató 100 millió forintért akarja visszaadni, holott
törvényrendelet írja elő az ingyenes visszaadási kötelezettséget. A
miskolci pártházat 170 millió forintért építették fel, belső
kiképzése kanadai márvány. Ugyanott cigánygettót építenének
komfortnélküli lakásokkal, négyzetméterenkénti 30 ezer forintért.
Az egyesületek képtelenek irodahelyiséghez jutni, már egy
hónapja keresem, hol működik az Erdélyi Szövetség, de nem lehet
megtalálni.
Minden csak összeköttetés kérdése, és csak tudni kell
umbuldázni. A rádióból tudom, hogy a tiszakécskei volt tanácselnök
az iskolára kapott pénzből folyami hajót vett és ott látta vendégül
a Központi Bizottság egyes tagjait, köztük az egészségügyi
miniszterasszonyt is. Csak rémálom, úgy gondolom, hogy a
gyógszertörvényt ott alkotta meg. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|