Rendszerváltás és az MTI

	A Közalkalmazottak Szakszervezete tanácsi tisztségviselői országos aktívaértekezletének nyilatkozata (1. rész) (OS)
1989. július 7., péntek - A társadalom igen nagy részére kiható életszínvonalcsökkenés, a gazdasági válság súlyos hatása, a politikai intézményrendszer egészével szembeni bizalmatlanság, s mindezekből következő társadalmi kritika és elégedetlenség a tanácsi intézményrendszert éles támadások kereszttüzébe állítja. Az első vonalban dolgozó tanácsi vezetők és ügyintézők élik meg leginkább közvetlenül azokat a konfliktushelyzeteket, amelyek a jogos lakossági igények, szükségletek és ezek kielégíthetőségének anyagi alapjai hiányában mindinkább kiéleződnek. Mindez önmagában is elégséges lenne az apparátus szárnyaszegettségéhez. Társul azonban ehhez a tanácsok, s az apparátus jövőjével összefüggő bizonytalanságérzet is. Világos, hogy a gyökeres társadalmi változások a helyi közigazgatással szemben is alapvetően új, az eddigiekhez képest lényegesen más követelményeket támasztanak. Ennek koncepcionális és gyakorlati körvonalai azonban még nem, vagy csak nagyon halványan látszanak. A munkájukat meghatározó közgazdasági és jogi környezet csak lassan változik, terhelik őket korábbi és közelmúltbeli hibás központi döntések, még ma is hatnak rájuk a paternalizmus évtizedes beidegződései, reflexei - amelyektől nem könnyű szabadulni. Ezért általánosított bűnbakká tételük, alkalmatlanná nyilvánításuk, lejáratásuk nem csak megalapozatlan, hanem igazságtalan is. Súlyos gond a tanácsapparátus társadalmi, anyagi elismertségének elégtelensége, rossz bér- és kereseti viszonyaik. Másfél évtized alatt ez az apparátus nem részesült központi bérfejlesztésben. Ezért ma is tart a tanácsigazgatás presztízsvesztése, az apparátusok kontraszelekciója, s színvonalvesztése. Nem mehetünk el szó nélkül a korrupciós jelenségek, az etikailag kifogásolható magatartásmódok, a közszolgálattal összeegyeztethetetlen stílus- és felfogásbeli megnyilvánulások mellett. Ezektől hangsúlyozottan elhatároljuk magunkat, függetlenül attól, hogy ezek gyökere is sok tekintetben abba a helyzetállapotba nyúlik vissza, amelyek közepette a tanácsigazgatás dolgozott. Elégedetlenségünk ellenére sem feledkezzünk meg arról, hogy a liberalizált bérgazdálkodás lehetőségei módot adtak esetenként helyileg jelentősen szóródó léptékű bérfejlesztésre. Lényegében teljessé vált a 40 órás munkahét, bár sajnos sokaknál ez inkább csak jogi lehetőség, sem mint valóságos gyakorlat lehet. Ismét megilleti az 50 százalékos vasúti utazási kedvezmény a közalkalmazottakat. Az ismertetettek együtt képezhetik az alapját irányvonalunk, konkrét teendőink és követeléseink megfogalmazásának a következők szerint: (folyt.köv.) 1989. július 7., péntek 16:12
Vissza » Folytatásokkal »