|
|
 |
|
 |
Kádár Jánosról a gyász pillanatában
|
Nehéz történelemben gondolkodni, hiszen kortársai voltunk. S
tudjuk azt is, hogy olyan személyiség volt, aki a kultusz minden
változatát határozottan elutasította. Ilyenkor szerénységét szokták
emlegetni, bizonyára a munkásemberek erkölcse is kötelezte őt, a
valóságos ok azonban más lehetett. Kádár János ugyanis egész tudatos
politikai tevékenysége során a népfrontos politika kategóriáiban
gondolkozott. Akkor lett kommunista, amikor hatni kezdtek a
Komintern hetedik kongresszusának eszméi, amelyek kivezették a
különböző országok kommunista pártjait a szektás elszigeteltségből
és a nemzet, az antifasizmus, a progresszió általános
kötelezettségét vállalták. Hitler fenyegető árnyékában, s hogy ne
feledjük, Horhy-ország valóságában. Kádár János, mint fiatal
politikus hamar rádöbbent arra, hogy az illegális kommunista párt
szükségszerűen korlátozott lehetőségeit akkor sokszorozhatja meg, ha
a nemzeti érdekek általános képviseletét ugyancsak vállalja. Ehhez
pedig - egyebek között - az is szükségeltetik, hogy az ilyen
feladatokra vállalkozó politikus az empátia, a beleérzés
képességével rendelkezzen. Képes legyen arra, hogy az egymásnak
ellentmondó érdekek, a földrajzi adottságok és a politikai viták
bonyolult szövevényében felismerje: mi az az egyetlen, ám
legfontosabb probléma, amelynek megoldásától függ minden további
lépés.
Nehéz történelemben gondolkodni, hiszen kortársai voltunk.
Ismerjük, hogy a felszabadulás után, a hazai kommunista mozgalom
egyik vezetőjeként miként kezdett hozzá az új rend szervezéséhez.
Ismerjük személyes tragédiáját is: annak a rendszernek a börtönében
kellett szenvednie, amelynek egyik legelkötelezettebb híve volt.
Mindannyian tudjuk, hogy Kádár János mindenkor és minden körülmények
között fegyelmezett pártmunkás volt. Úgy is, mint a Magyar
Szocialista Munkáspárt első tisztségviselője. Az ő szájából nem
olcsó szólam volt ha hallhattuk: a nép szolgálatában álló munkásnak
tekinti történelmi szerepét. Valóban szolgált, de nem volt
rabszolga. Fontos különbségtétel: túlságosan sok udvarnoka
gyülekezett össze Sztálinnak, akik feltételek és valóságos hit
nélkül bármilyen kérdésben alárendelték akaratukat, szándékaikat a
diktatúra kiszolgálásának. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök 14:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|