Rendszerváltás és az MTI

	Ausztria hosszu menetelése a Közös Piac felé (2.rész)
Erre utal, hogy ma már az osztrák kereskedelmi forgalom mintegy kétharmadrésze bonyolódik le az EGK-országokkal, s az osztrák gazdaság a tagság nélkül is jó ütemben fejlődik, újabban 4 százalék feletti évi növekedést ér el. Az európai belső piac létrehozásának EGK-terve azonban riadalmat keltett a vezető osztrák politikai és gazdasági körökben. Aggódni kezdtek azért, hogy a további kívülmaradás - éppen az osztrák külkereskedelemnek a Közös Piaccal való nagyarányú összefonódottsága folytán - súlyos hátrányokat okoz az ország gazdaságának, illetve megfosztja a belső határok nélküli nyugat-európai piacon való egyenjogú osztozkodás előnyeitől. Ezért az 1987 elején létrejött kormányzati nagykoalíció két pártja programjába iktatta a Közös Piachoz történő fokozottabb közeledés és az esetleges teljes jogú EGK-tagság lehetőségeinek tanulmányozását. Két évig tartott - elsősorban az erősebb párt, az SPÖ ingadozása, fenntartásai miatt -, amíg megegyeztek egymással, hogy a lehetséges más együttműködési módok helyett a belépést szorgalmazzák. A nemzetközi politika tényezőivel és a hazai közvéleménnyel józanul számolva egyúttal leszögezték, hogy a belépés kizáró feltételeként kezelik az ország semlegességének, magas szociálpolitikai és környezetvédelmi színvonalának és néhány más alapvető érdekének megóvását. Bármenyire kiegyensúlyottnak szánták álláspontjukat a kormánypártok, egyre inkább szélesedik és hallatja szavát az ellenzők tábora is. A nyilvánosság előtt őket egyelőre főként radikális értelmiségiek és más baloldali politikai erők - a ,,Zöldek,, mozgalma, a kommunista párt és egyes szocialista politikusok - képviselik, arra is hivatkozva, hogy az osztrák lakosság több mint fele nincs meggyőződve a közöspiaci tagság előnyösségéről. Valamennyi csoportjuk egybehangzóan azt vallja, hogy az EGK-tagság nem fér össze a semlegesség nemzetközi jogi érvényű kötelezettségeivel, mert szükségképpen korlátozza az ország szuverenitását, márpedig semlegeségi politikát csak teljesen szuverén, független állam folytathat. Úgy vélik, Ausztria a belépéssel viszonylag csekély gazdasági többleteredmény kedvéért nemcsak semlegességét adná fel, hanem demokratikus társadalmi rendszerének sok elsőrendű értékét is, a tartományok nagyfokú autonómiájától kezdve az osztrák jóléti állam számos vívmányáig. Mint mondják, az országnak a csatlakozás egyáltalán nem létkérdés, hátrányai lényegesen nagyobbak lehetnek, mint előnyei. (folyt.) 1989. július 6., csütörtök 12:48
Vissza » Folytatásokkal »