Rendszerváltás és az MTI

	Vendégünk, George Bush (3.rész)
A párt hangadó jobbszárnyát képviselő Reagan és a szociális, a faji kérdések iránt is megértést tanúsító mérsékelteket megszemélyesítő George Bush kettőse a republikánusok elsöprő arányú győzelméhez vezetett az 1980-as választáson - majd az újabb sikerhez, 1984-ben. Az alelnök az elnök halála, akadályoztatása esetén annak helyére lép, mint Johnson Kennedy megyilkolása, Ford pedig Nixon lemondása után. Amennyiben viszont nincs rendkívüli helyzet, az alelnök hatásköre, szerepe nem jelentős. George Bush egyike volt azoknak, akik tanácsokkal, sugalmazásokkal segítették az inkább politikai ösztöneire, mint tárgyi tudására támaszkodó elnököt. Amint illik: mindig a háttérben maradva, személyét alárendelve. Ekkor is sokat utazott, a Szovjetuniótól Kínáig, alelnökként járt hazánkban is, 1983 őszén. Reagan visszavonulásával nyolc éven át volt alelnöke nagy helyzeti előnnyel indult az utódlási versenyben, bár nem egy vetélytársa jelentkezett, akik főleg azzal érveltek: határozottabb, dinamikusabb vezető kell George Bush, a mérséklet, a diplomatikus kompromisszumok szürkének tartott embere helyett. A kampányban azonban Bush ismét egyszer fáradhatatlannak és sikeresnek bizonyult, végülis őt hozta diadalra a republikánus pártkongresszus és jelentős sikerrel győzött a tavaly novemberi elnökválasztáson demokratapárti vetélytársával, Michael Dukakis-szal szemben. Bush elnökségének első féléve azt hozta, amit bírálói felróttak neki: A nagyfokú óvatosság jegyében 1988 őszétől szinte napjainkig tartott a teljes amerikai kül- és katonapolitika felülvizsgálata. Az új elnök hangoztatta, hogy alapjában egyetért elődje vonalával, de lesznek más hangsúlyai és egyáltalán: a maga politikáját maga kívánja megfogalmazni. Ez mindenesetre ahhoz vezetett, hogy csak a közelmúltban folytatódhattak a genfi tárgyalások a Szovjetunióval a hadászati fegyverek csökkentéséről, Bécsben pedig csak ősszel kerül az asztalra az (egyébként sokat ígérő) új amerikai-NATO javaslat a hagyományos haderők csökkentéséről. A kesedelem ellenére a Bush-kormány a jelek szerint kész jelentős kompromisszumokra - bár véglegesen még mindig nem döntötte el, mennyire lehetnek tartósak a szovjet politika változásai, meddig érdemes és szabad Washingtonnak most elmennie. (folyt.) 1989. július 6., csütörtök 05:42
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »