Rendszerváltás és az MTI

	Kohl varsói útjának elhalasztása
Köln, 1989. július 4. (Deutschlandfunk, Esti krónika) - Milyen értelmük van jelképes tetteknek akkor, ha hiányzik a politikai tartalom? Ezt kell meggondolniuk azoknak, akik bírálják Helmut Kohl szövetségi kancellár döntését, hogy elhalasztja július 18-ikára tervezett lengyelországi látogatását. Munkatársunk jelenti: Még nem készült el azoknak a szerződéseknek a csomagja, amelyekkel új, a jövőbe mutató alapokra akarják helyezni a német-lengyel kapcsolatokat. A kancellár látogatásának tervezett időpontjában még nincs új lengyel kormány és államvezetőség, a nagy választási győzelem ellenére is vitatott a Szolidaritás irányvonala, a lakosság körében növekszik a sztrájkra való készség. Mindettől függetlenül még mindig a II. világháború kitörésének 50. évfordulóján kerülhet sor a látogatásra, ha az nem is esik egybe a történelmi dátummal, szeptember elsejével. A szövetségi kancellár döntését ésszerű érvekkel indokolta. Nézete szerint mindkét fél érdeke megvárni a lengyelországi fejlemények eredményét. A német-lengyel tárgyalások során ugyan fontos pontokban közelebb kerültek a nézetek, de még egy sor olyan nyitott kérdés van, amit időnyomás nélkül kell tisztázni. A lengyel lakosság érdekében - és tekintettel a növekvő és bizalommal teli német-lengyel kapcsolatoknak Európa békés fejlődését szolgáló jelentőségére - mégiscsak azt várja a kancellár, hogy minél előbb jussanak eredményre a kétoldalú tárgyalásokon, még ebben az évben ellátogathasson Lengyelországba. A szövetségi kancellár szándékának komolyságát igazolja az a tény is, hogy a legutóbbi madridi európai közösségi csúcstalálkozón is kifejezett támogatásáról biztosította a lengyel reformfolyamatot. (folyt.) 1989. július 4., kedd
Vissza »

	- Kohl varsói útjának elhalasztása - 1. folyt.
Mint bejelentette: e témát szóba hozza a hét legfontosabb ipari nemzet sorra kerülő párizsi találkozóján is, és arról mindenekelőtt Mitterrand-nal, Bushsal és Margaret Thatcherrel fog beszélni. A Szövetségi Köztársaság egyes lapjainak kommentárjai szerint belpolitikailag és párton belüli okokra vezethető vissza a lengyelországi látogatás elhalasztása. E nézetet kétkedéssel kell fogadni, de ugyanakkor meg kell gondolni, hogy bizony egyes uniós politikusok úgy gondolják: ki tudják húzni a talajt a republikánusok lába alól, ha átveszik azok érvelését. Így például az elmúlt hét végén Theo Waigel, a CSU főtitkára a sziléziaiak találkozóján kijelentette, hogy az Oderán és a Neissen túli keletnémet területek is részét képezik a német kérdésnek. Tény, a nemzetközi jog alapján a varsói egyezmény dacára is még fennmarad egy össznémet békeszerződésre való jog. Ugyanakkor ebben a varsói egyezményben azt is leszögezték, hogy a Szövetségi Köztársaság és Lengyelország a jövőben egymással szemben nem lép fel területi követelésekkel. Régi viták felmelegítésével csak a tartós német-lengyel egyetértést lehet veszélyeztetni, de a republikánusokat meggyőzni nem. A bonni kormánykoalíción belül hónapokon keresztül huzavona uralkodott a Lengyelországnak szánt közös ajánlatot illetően, holott a varsói kormány már januárban előterjesztette enegedményeit, különösen ami a lengyelországi német kisebbséget illeti. Közben a kormánykoalíció pártjai olyan tárgyalási ajánlatot tettek, ami messze meghaladja azt, amit Mitterrand és Bush Lengyelországnak felajánlott. Az anyagi keretek nagyobbak, csak a német kormány kezessége nem vonatkozik egy megállapított hitelkeretre, hanem csak az üzletek megbízhatóságára. E pont ellen tiltakoztak a lengyelek. Ettől függetlenül még egyik fél sem játszotta el egy új kezdet lehetőségét. +++ 1989. július 4., kedd
Vissza »