Rendszerváltás és az MTI

	Sir Geoffrey rázós utazása
1989. július 3. (MTI-PRESS) - Sir Geoffrey Howe brit külügyminisztert vasárnap tízezer tüntető fogadta Hongkongban és ez valószínűleg még csak a brit-ellenes megmozdulások előjátéka volt. Sir Geoffrey-nak helyre kellene állítania London tekintélyét és főképpen meg kellene nyugtatnia a szigeteken, félszigeten és részben a szárazföldön elhelyezkedő, alig több mint ezer négyzetkilométeres terület közel 6 millió lakosát arról, hogy jövőjüket, életmódjukat nem fenyegeti veszély. A kínai eseményekkel a háttérben nem irigylésre méltó feladat. S különösen nem azért, mert pénteken a brit alsóház illetékes bizottsága kimondta: teljesen valószínűtlen, hogy London szabadon megadja a beutazási engedélyt annak a 3,5 millió hongkonginak, aki brit útlevéllel rendelkezik, s elvben, brit alattvalóként bármikor megtérhet az anyaországba. Az pedig különösképpen felbőszítette a ,,brit alattvalókat,, , hogy Nagy-Britannia azért kész fogadni Hongkong ,,kulcsfontosságú,, személyiségeit, akik ,,kényes,, állásokat töltenek be a még egy ideig brit függőségben lévő, brit kormányzó által irányított Hongkongban. A nyugtalanság forrása éppen ez a ,,még egy ideig,,: London és Peking hosszas tárgyalások után 1984-ben állapodott meg arról, hogy Hongkong 1997-től a Kínai Népköztársaság fennhatósága alá kerül. A Hongkong-szigetet Kína 1842-ben engedte át Nagy-Britanniának, majd London 1860-ban megszerezte a Kowloon-félszigetet is, végül 1898-ban 99 évre bérbe vette az úgynevezett Új Területeket Kínától. Ez az utóbbi bérleti szerződés jár le 1997-ben, és az 1984-es brit-kínai megállapodás szerint nemcsak az Új Területek, hanem egész Hongkong Kínához kerül. Kína vállalta, hogy 1997 után még ötven évig érintetlenül hagyja Hongkong tőkés gazdaságát, életmódját és viszonylag széles autonómiát nyújt neki. De ami a Tienanmen téren Pekingben június 3-án és utána egész Kínában történt, az pattanásig feszítette az amúgy sem éppen nyugodt idegeket Hongkongban. Az elvándorlás, a tőke kitelepülése már 1984-ben megindult, de a véres fellépés az ellenzékkel szemben valósággal pánikot keltett. A jövő, óvatosan szólva, bizonytalan. A súlyos kérdésekre nincs megbízható válasz. Mi lesz például, ha Kína, amely így tart a nyugati felforgató eszméktől, 1997 után egyszerűen bekebelezi Hongkongot, a ,,burzsoá liberalizmus melegágyát,, és rákényszeríti az ortodox kommunista rendszert? (folyt.) 1989. július 3., hétfő 12:29
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Sir Geoffrey rázós utazása 2.
Egyáltalán hogyan alakul a Csendes-óceáni térség eme hajózási, kereskedelmi és pénzügyi központjának sorsa, ahol az egy főre jutó éves bruttó nemzeti termék már három évvel ezelőtt jóval 6 ezer (amerikai) dollár fölött volt? A Tienanmen tér az eddigi félénk reményekre is súlyos csapást mért - nem szólva azokról a derűlátó várakozásokról, amelyek - a kínai piac szinte korlátlan befogadóképpesége miatt - a majdani gazdasági lehetőségekhez fűződtek. S most a bizalmi válság nemcsak Hongkong és Kína, de Hongkong és Nagy-Britannia kapcsolatait is sújtja. Nem valószínű persze, hogy Hongkong minden egyes, brit útlevéllel rendelkező lakosa éppen Nagy-Britanniában akar letelepedni. De a brit történelemben - amint ezt egy Hongkongban letelepedett londoni elmondta - példa nélkül áll, hogy a brit korona alattvalóitól megtagadja a beutazás jogát. Hongkong vezetői szerint a brit állásfoglalás ,,a leggyalázatosabb, ami valaha is született,, az egykori koronagyarmattal kapcsolatban. ,,Ez a döntés nem egyéb, mint Nagy-Britanniának az alattvalói iránti alkotmányos felelőssége megtagadása,, az évszázados brit kötelességérzet és becsület hagyományának elárulása. E nézetek tükröződnek tehát azokban az éleshangú nyilatkozatokban, amelyek Sir Geoffrey hongkongi útját kisérik. A közösség vezetői ugyanis azonnali cselekvést és több megértést várnak el Londontól. Vannak, akik a Pekinggel létrehozott megállapodás újratárgyalását követelik Nagy-Britanniától és elvárják, hogy London sokkal megbízhatóbb garanciákat csikarjon ki Kínától Hongkong jövőjére nézve. Az említett szerződés például nem zárja ki azt, hogy Hongkong területén 1997 után kínai csapatok állomásozzanak, bár nem is írja elő. A hongkongiak legalább azt szeretnék elérni, hogy a szerződés kifejezetten tiltsa ki a katonákat Hongkong központi részeiről. Nagy-Britannia egyelőre azt a (valószínűtlen) lehetőséget zárta ki, hogy milliószám engedje be a hongkongi brit alattvalókat. Ugyanakkor az alsóház bizottsága arra is rámutatott, hogy az EGK tagországainak és általában a nemzetközi közösségnek a segítségével a távozni szándékozók sorsa elrendezhető. De a több millió hongkongi exodusa látszatmegoldás; az igazit csak Peking kínálhatja. +++ Fodor György (MTI-PRESS) 1989. július 3., hétfő 12:35
Vissza » A hírhez kapcsolódik »