|
|
|
|
Pozsgay Imre beszéde Szekszárdon (1. rész)
|
1989. július 3., hétfő - Hétfőn Szekszárdon megnyílt az Országos Honismereti Akadémia. A központi témája az idén a Kárpát-medencében élő népek helyzete és kapcsolata. A Babits Mihály Művelődési Központban tartott megnyitón Kanyar József levéltáros, a Hazafias Népfront Országos Honismereti Bizottságának elnöke köszöntötte az akadémia csaknem kézszáz hallgatóját, köztük a szomszédos országokból érkezett magyar vendégeket, majd megnyitotta az ötnapos rendezvénysorozatot. Ezt követően Tamás Ádám, a Tolna Megyei Tanács elnöke mutatta be a vendéglátó megyét, Babits és Illyés szülőföldjét. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Huszár István elnök-főtitkár üdvözölte az akadémia résztvevőit, s átadta az Ortutay-emlékplakettet hét kiváló helytörténet-kutatónak.
Ezután A magyarság helye Európában címmel Pozsgay Imre, az MSZMP elnökségének tagja, államminiszter tartott bevezető előadást. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy mi, magyarok a sokféle gyötrés-gyötrettetés közben és után hajlamosak vagyunk önmagunk feladására, önlebecsülésre és öniróniára, ami nem rossz tulajdonság sikerek idején, de lefegyverző és bénító hatású a küzdelmek időszakában. Kétségkívül van okunk arra, hogy hamut szórjunk a fejünkre és önkritikusan szóljunk történelmünkről. De tény az is, hogy a magyarság olyan történelmi előzmények és események után, amelyek ezt a népet sújtották, magyarként - sajátos nyelvvel, kultúrával és alkotóképességgel - fenn tudott maradni. Mégpedig olyan korszakban, amelyben népek és etnikumok tűntek el, vagy fennmaradtak ugyan, de nyelvet kellett váltaniuk ahhoz, hogy valamiképpen bekapcsolódhassanak az európai kommunikációba. Itt maradtunk, itt vagyunk, s újra szerepért jelentkezünk, itt, Európa közepén. Mindezt annak is lehet tulajdonítanunk, hogy nem elzárkozó, hanem befogadó típusú nemzet voltunk és vagyunk. Mit jelent ma az európaiság? - tette fel a kérdést Pozsgay Imre, majd így válaszolt rá: történelmi tapasztalat, hogy Európa határai nem ott húzódnak, ahol a geográfusok azokat kijelölték, hanem ameddig a toleranciaképessége, magatartása terjed. S ez az, ami kulturálisan, lelki alkatban és sokféle tulajdonságunkban összeköt bennünket Európával. (folyt.köv.)
1989. július 3., hétfő 18:53
|
Vissza »
|
|
Pozsgay Imre beszéde Szekszárdon (2. rész)
|
Vissza kell lépnünk Közép-Európába, mégpedig a kulturális és politikai értelembe vett Közép-Európába. Vagyis nem abba a századeleji gondolatkörbe, amely a ,,Mittel-Európa,, eszméjét valamiféle német hatalmi vonzáskörnek tekintette csupán. Nekünk most újra kell rendeznünk viszonyunkat a németséggel, s ugyanígy Ausztriával, Svájccal, Olaszországgal, Jugoszláviával, Csehszlovákiával és Lengyelországgal, egy olyan térséggel, amelyben az európai kultúrán belül is egy sajátos kulturális kör jött létre - az egymásrautaltságé és az eredetiségé. Az Európához való közeledés nagyon lényeges és fontos követelménye újra meghatározni Közép-Európát, s nem álomnak, hanem valóságnak tekintve, ezt a kulturálisan - s előbb-utóbb gazdaságilag is - közösséggé váló térséget vállalnunk kell. Magyarország kétségtelenül egy válságbatyut is bevisz ebbe a Közép-Európába. Barátainkkal és mai vagy leendő partnereinkkel tárgyalva gyakran felhánytorgatják nekünk, hogy nehéz a mi beköltözésünk ebbe a Közép-Európába azért, mert túl nagy a válságteher a vállunkon. S Európa nem fogja jó kedvvel vállalni ezt a terhet. Ámde erősödik a meggyőződés - s ezt a legfrissebb tapasztalataink is igazolják -, hogy Európa úgy véli: önnön biztonsága, stabilitása csak akkor távlatos és ígéretes, ha a hátában nem létezik egy hosszú válságba sodródott, destabilizálódott övezet. Világosan ki kell mondani, hogy Magyarország immár nem tekinti múlandó és kitörölhető emléknek a Kelet-Európához való tartozást, a természét- és geográfia-szabta szövetségi rendszerhez való elkötelezettségét. Nem kíván egyoldalú kezdeményezéseket tenni a nemzetközi viszonyok megváltoztatására, mert Európa biztonsága és az enyhülés fő irányvonalának megtartása alapvető céljai közé tartozik. Ezért nem tekinti ma közvetlen ügyének a katonai tömbök rendszerével való foglalkozást. Az itthon és a nagyvilágban élő magyarság helyzetéről szólva Pozsgay Imre hangsúlyozta: az új kormánypolitika ismételten megerősíti, hogy a magyarok és a nemzetiségek egyaránt alkotói ennek a hazának. Olyan nemzeti és kisebbségi politikát kívánunk folytatni, amely az emberi jogok követelményének és a kollektív emberi jogok követelményének egyaránt megfelel. Ennek a politikának a folytatása nem lehet nemzetközi alkudozások tárgya. Vagyis nem kívánunk viszonosságot. Ebben a tekintben a magyar politika alkotmányos alapon - s még inkább majd az új alkotmány alapján - önnön népének lesz elkötelezettje, tekintet nélkül arra, hogy milyen arányokat képviselnek népünkben a magyarok, németek, szerbek, horvátok, szlovénok, szlovákok, románok és más kisebbségek. (folyt.köv.)
1989. július 3., hétfő 19:03
|
Vissza »
|
|
Pozsgay Imre beszéde Szekszárdon (3. rész)
|
Szeretnénk a humanizmusnak azt a fajtáját is végérvényesen megtelepíteni a Duna-Tisza mellékén - a Kárpát-medencében -, amelyben a nemzetiségi politika nem függhet attól, hogy más országok e tekintetben milyen magatartást tanúsítanak. Az itt élő nemzetiségek nem a magyarságért folytatott küzdelem túszai, hanem egyenjogú állampolgárai a hazának. A magyar kormány elismeri az itt élő nemzetiségek kapcsolattartási jogát minden formában (nyelvtanulás, iskoláztatás, kultúra, gazdaság, közlekedés, személyes érintkezés, stb.). Kormányunk egyszersmind felelősséggel tartozik a világban élő magyarságért is, a határainkon túl élőkért is, azokért, akik talán ezer év óta nem hagyták el a lakóhelyüket, csak egy olyan világ következményeit élik meg, amelyben a XX. század során mint lakberendezési tárgyakat tologatták az országhatárokat idébb-odább. Mi lojális állampolgárokként kívánjuk magyarjainkat látni határainkon kívül, de tudjuk, hogy nyelvünk, nemzeti történelmünk és kultúránk közössége alapján ide is tartoznak. Ezért a magyar kormány vállalja ezt a felelősséget. A másik nagyobb köre a világban élő magyarságnak, (a nem túl szerencsés kifejezéssel szórványnak nevezett magyarságnak) nagy része kényszerek hatására bár, de mégis csak személyes elhatározása alapján került az ország határain és történelmi mozgásterén kívülre. Ma egy nagyon jelentős politikai fordulatról számolhatok be - mondta az államminiszter. Ennek lényege az, hogy Magyarország - miután megtette az első lépéseket a jogállamiság felé - most úgy véli: megszűntek azok a politikai okok, amelyek miatt a szórványban élő magyarság jelentős részét évtizedeken keresztül politikai emigránsként kellett számon tartani. Nincs ok a politikai emigránsként való megkülönböztetésre, s e tekintetben itthon van elsősorban tennivaló és nem a külföldön élő magyarságban. Mert ha eljutottunk erre a következtetésre és vállaljuk ennek összes konzekvenciájat, akkor az 1975. Évi helsinki megállapodás magyar részről beteljesedett. Hiszen az emberi jogok dolgában semmiféle olyan fenntartás nem maradhat meg Magyarországgal szemben, amely eddig bizonytalanságot okozott a népek közötti kapcsolatok építésében, s bizonytalanságot okozott - egyebek között - az emigráció és a lakhely-változtatás dolgában is. Hamarosan törvény is készül az emigrációról, a lakhely- változtatásról. (folyt.köv.)
1989. július 3., hétfő 19:11
|
Vissza »
|
|
Pozsgay Imre beszéde Szekszárdon (4. rész)
|
Én most azt tartom a legfontosabbnak, hogy megszűnvén a politikai emigráció fogalma, az egész magyarság számára egyetlen magyar nemzeti nyilvánosság lesz, éljen bár Ohioban, Sidneyben vagy Bukarestben valaki. Hogy a befogadó ország vagy a lakóhelyül szolgáló haza méltányolja-e, az már kívül esik a magyar kormány akaratán és lehetőségein. A magyar kormány a jövőben mindenesetre ebből a politikai megfontolásból kíván kiindulni. Megismétlem: egységes, egyetlen magyar nemzeti nyilvánosság mellett kötelezte el magát, ami a művészeti alkotások megjelentetésétől a politikai gondolatok nyilvánosságra hozataláig - a magyar alkotmány tiszteletben tartásával - mindenki számára ugyanazt a nylvánosságot jelenti és ugyanazt a nyilvánosságot biztosítja. Úgy vélem: ez a legnagyobb tettek egyike, amellyel európaiként határozhatjuk meg magunkat ismét. Hosszú ideig meghatározó tényezője lesz azonban európai kapcsolataink alakulásának az ország gazdasági helyzete. e tekintetben európaiságunk hosszú-hosszú időn át elsősorban program lesz: a felzárkózás, az utolérés programja. A modernizációnak az a formája, amely 1948 óta - az ilyen-olyan megbicsaklott reformkezdeményezéseken keresztül - tartósan megmaradt, alkalmatlan arra, hogy bennünket Európához közelítsen, ellenkezőleg: a periféria felé, a leszakadás irányában sodor bennünket. Leszakadó nemzet lettünk Európa dazdasági törzséről, s a modernizáció, a gazdsági felzárkózás ma ismét mint program áll előttünk. Megvalósulása nem tul közeli realitás. Magyarországnak számításba kell vennie, hogy a hetvenes években és a nyolcvanas évek első felében rosszul felhasznált hitelekkel vásárolták meg a társadalmi békét. A 18-20 Milliárd dollár bruttó adósság állomány legnagyobb része nem a belső szerkezetátalakítást és a gazdaság megújítását szolgálta, hanem egy rossszul értelmezett konszenzus jegyében a társadalmi béke megvásárlását, csak azért, hogy ne kelljen változatni. Ezt a helyzetet nekünk most vállalkozásokkal és nem segélyprogrammal kell megváltoztatnunk. (MTI)
1989. július 3., hétfő 19:17
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek - A hatalmi kötélhúzás
"Ama július elejének volt más, máig ható eseménye is. Az egykori KISZ jogutódja - a Demisz - akkor ismerte be, hogy eladta Duna-parti székházát 800 millió forintért."
SZER-hallgató telefonja:
"Itt Gombár Gábor St. Gallen Svájcból beszélek. Azt szeretném mondani,hogy tudnának e egy olyant csinálni, a televizió adásban, mint a SZER, ami aztán végülis a későbbiek folyamán a magyar állam tulajdonába menne át, és addig viszont a románoknak, cseheknek is sugározna műsort magyar nyelven, úgy hogy a magyar kisebbség is tudná a volt magyar területeken fogni. Ez ilyen úgynevezett műholdas program, valamint rendes adóállomás, biztos a magyar állam megengedné, és a későbbiek folyamán, ha tárgyalnának átmenne a magyar állam tulajdonába, ami egy komoly dolog volna, a mai gazdasági helyzetben egy adóállomás ugye egy komplett több adóval sugárzó tehát ha ezt megbeszélnék az amerikai elnökkel, amikor idejön és gondoltam, hogy önök ezt jobban el tudnák intézni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|