Rendszerváltás és az MTI

	Pozsgay Imre beszéde Szekszárdon (2. rész)
Vissza kell lépnünk Közép-Európába, mégpedig a kulturális és politikai értelembe vett Közép-Európába. Vagyis nem abba a századeleji gondolatkörbe, amely a ,,Mittel-Európa,, eszméjét valamiféle német hatalmi vonzáskörnek tekintette csupán. Nekünk most újra kell rendeznünk viszonyunkat a németséggel, s ugyanígy Ausztriával, Svájccal, Olaszországgal, Jugoszláviával, Csehszlovákiával és Lengyelországgal, egy olyan térséggel, amelyben az európai kultúrán belül is egy sajátos kulturális kör jött létre - az egymásrautaltságé és az eredetiségé. Az Európához való közeledés nagyon lényeges és fontos követelménye újra meghatározni Közép-Európát, s nem álomnak, hanem valóságnak tekintve, ezt a kulturálisan - s előbb-utóbb gazdaságilag is - közösséggé váló térséget vállalnunk kell. Magyarország kétségtelenül egy válságbatyut is bevisz ebbe a Közép-Európába. Barátainkkal és mai vagy leendő partnereinkkel tárgyalva gyakran felhánytorgatják nekünk, hogy nehéz a mi beköltözésünk ebbe a Közép-Európába azért, mert túl nagy a válságteher a vállunkon. S Európa nem fogja jó kedvvel vállalni ezt a terhet. Ámde erősödik a meggyőződés - s ezt a legfrissebb tapasztalataink is igazolják -, hogy Európa úgy véli: önnön biztonsága, stabilitása csak akkor távlatos és ígéretes, ha a hátában nem létezik egy hosszú válságba sodródott, destabilizálódott övezet. Világosan ki kell mondani, hogy Magyarország immár nem tekinti múlandó és kitörölhető emléknek a Kelet-Európához való tartozást, a természét- és geográfia-szabta szövetségi rendszerhez való elkötelezettségét. Nem kíván egyoldalú kezdeményezéseket tenni a nemzetközi viszonyok megváltoztatására, mert Európa biztonsága és az enyhülés fő irányvonalának megtartása alapvető céljai közé tartozik. Ezért nem tekinti ma közvetlen ügyének a katonai tömbök rendszerével való foglalkozást. Az itthon és a nagyvilágban élő magyarság helyzetéről szólva Pozsgay Imre hangsúlyozta: az új kormánypolitika ismételten megerősíti, hogy a magyarok és a nemzetiségek egyaránt alkotói ennek a hazának. Olyan nemzeti és kisebbségi politikát kívánunk folytatni, amely az emberi jogok követelményének és a kollektív emberi jogok követelményének egyaránt megfelel. Ennek a politikának a folytatása nem lehet nemzetközi alkudozások tárgya. Vagyis nem kívánunk viszonosságot. Ebben a tekintben a magyar politika alkotmányos alapon - s még inkább majd az új alkotmány alapján - önnön népének lesz elkötelezettje, tekintet nélkül arra, hogy milyen arányokat képviselnek népünkben a magyarok, németek, szerbek, horvátok, szlovénok, szlovákok, románok és más kisebbségek. (folyt.köv.) 1989. július 3., hétfő 19:03
Vissza » Folytatásokkal »