|
|
 |
|
 |
Gromiko - életrajz
|
1989. július 3. hétfő (MTI) - Andrej Andrejevics Gromiko 1909 julius 19-án született a belorusziai gomeli terület Sztarije Gromiki nevü falujában szegényparaszt családban. Orosz nemzetiségü. Földművesként és faúsztatóként dolgozott; 1931-ben 22 éves korában lépett a Szovjetunió Kommunista Pártja tagjainak sorába.
Felsőfoku tanulmányait a minszki mezőgazdasági főiskolán
végezte, majd 1934-től 36-ig az össz-szövetségi agrár közgazdaságig
tudományos intézet aspiránsa volt. Ezután három évig a Szovjetunió
Tudományos Akadémiája Közgazdasági Intézetének tudományos
főmunkatársaként dolgozott, világgazdasági tanulmányokat publikált.
1956-ban megkapta a közgazdaságtudomány doktora cimet.
1939-ben lépett külügyi szolgálatba, a Külügyminisztérium
amerikai osztályára került. 1943-1946 között a Szovjetunió
washingtoni nagykövetének tisztét töltötte be. Ebben a minőségében a
szovjet küldöttség tagja volt a teheráni, jaltai majd potsdami
konferencián. Részt vett az ENSZ megalakitásában, és egyik
kidolgozója volt a szervezet alapokmányának. 1946 és 48 között
országa állandó képviselője az ENSZ-ben és egyidejűleg
külügyminiszter-helyettes. 1949-1952 között a külügyminiszter első
helyettese volt, 1952 júniusától egy évig Londonban volt nagykövet,
utána ismét a külügyminiszter első helyetteseként tevékenykedett.
1957 februárjában kinevezték a Szovjetunió külügyminiszterévé,
ezt a funkciót 1985. julius 2-ig töltötte be. A legfelsőbb állami
tisztségét, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöki
tisztét 1985. julius 2. és 1988. szeptember 30. között töltötte be.
1952-től az SZKP Központi Bizottságának póttagja, 1956-tól 1989
áprilisáig a KB tagja volt. 1973-tól 1988 szeptemberéig volt tagja a
Politikai Bizottságnak, 1982 és 1985 között a miniszterelnök első
helyetteseként tevékenykedett.
1988 februárjában megjelent Pamjatnoje című visszaemlékezése.
Tagja volt a Volt Kormányfők Tanácsának is.
Kiemelkedő tevékenysége elismeréseként kétszer lett a
Szocialista Munka Hőse, két alkalommal tüntették ki a Lenin-renddel,
s kétszer a Sarló és Kalapács éremmel. Számos nemzetközi elismerése
mellett tulajdonosa volt a magyar Béke és Barátság érdemrendnek, 75.
születésnapján pedig a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesitett
zászlórendjével tüntették ki. +++
dok ki
1989. július 3., hétfő 09:26
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem láttam győztek - A hatalmi kötélhúzás
"Ama július elejének volt más, máig ható eseménye is. Az egykori KISZ jogutódja - a Demisz - akkor ismerte be, hogy eladta Duna-parti székházát 800 millió forintért."
SZER-hallgató telefonja:
"Itt Gombár Gábor St. Gallen Svájcból beszélek. Azt szeretném mondani,hogy tudnának e egy olyant csinálni, a televizió adásban, mint a SZER, ami aztán végülis a későbbiek folyamán a magyar állam tulajdonába menne át, és addig viszont a románoknak, cseheknek is sugározna műsort magyar nyelven, úgy hogy a magyar kisebbség is tudná a volt magyar területeken fogni. Ez ilyen úgynevezett műholdas program, valamint rendes adóállomás, biztos a magyar állam megengedné, és a későbbiek folyamán, ha tárgyalnának átmenne a magyar állam tulajdonába, ami egy komoly dolog volna, a mai gazdasági helyzetben egy adóállomás ugye egy komplett több adóval sugárzó tehát ha ezt megbeszélnék az amerikai elnökkel, amikor idejön és gondoltam, hogy önök ezt jobban el tudnák intézni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|