|
|
|
|
- A magyar ellenzékről - Tamás Gáspár Miklóssal - 1. folyt.
|
Hiszen demokrácia sokféle van, és a demokráciának az az alapeszméje, ami végül is a francia forradalomból származik, és ami lényegében az alsó rétegek uralmát jelenti a GATT-tagok fölött, és a többség uralmát a kisebbség fölött, hát ez a görög jakobinus képe a demokráciának igazából nem az, amiről Magyarországon ma tulajdonképpen szó van. Lényegében Magyarországon egy olyan fordulat játszódik le, amely megteremtheti, ha sikeres, a szabadság intézményeit, és azokat a garanciákat, amelyek birtokában az aktív magánember megszabadulhat az állami gyámkodástól és nemcsak, hogy a politikában érvényesítheti az akaratát, hanem elértheti azt, hogy az állam a maga intézményes akaratát nagyon körülhatárolt területen érvényesítse vele szemben. Ezt nem demokráciának, hanem szabadelvűségnek, liberalizmusnak nevezik. Ez az egyik dolog, ami megüti az embert itt, hogy milyen pontatlanok is vagyunk, milyen rendetlenek és fésületlenek vagyunk, amikor politikáról beszélünk. A másik dolog ami megüti az embert, az az, hogy milyen szkeptikus a világ velünk szemben, hogy milyen nagymértékben a reformkommunistákra tesz úgyszólván mindenki, hogy mennyire nem világos a nyugati közvélemény előtt, részben a mi hibánkból, részben a nyugati tömegkommunikáció hibájából az a mély érzelmi és indulati változás, amely lejátszódott Magyarországon, az a hatalmas arányú bizalomvesztés, amely a szocializmusnak az intézményeivel és az eszméivel szemben végbement. Nem ez a két dolog az, ami leginkább megüti az embert, ez ami arra készteti a megfigyelőt, hogy megpróbáljon úgy fogalmazni a maga számára és a közönsége számára, hogy a Kádár-korszakból eredő politikai nyelv meghitt melegét maga mögött hagyja. - És ez csak a demokrácia szóval fordul elő, ez a félreértés, mert hiszen demokráciáról beszéltek a Kádár-korszakban is már, arra kellett törekedni, de kiterjed ez a pontatlanság más szavakra is, vagy csak a demokrácia fogalomkörével fordul elő. Ez nagyon érthető, megjegyzem, hogy ez így történt, hiszen erről volt szabad beszélni, ezt volt szabad követelni. (folyt.)
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|