|
|
|
|
- Válasz a hallgatóknak - 1. folyt.
|
- Hallgatónk ezután arra tér rá, hogy miért fájó pont a belgiumi hallgatónak, hogy Magyarországon követelik a szovjet csapatok kivonását. Majd így folytatja: - A magyar népnek már régi kívánsága ez, és az emigráció az első pillanattól kezdve állandóan ezt hangoztatta. Ez sem titok. Ha valaha én magam találkozhatnék Gorbacsov úrral, én is megmondanám neki. Nem valószínű, hogy összevesznénk, biztos megértenénk egymást, hiszen végül is minden népnek igenis van önrendelkezési joga, amit Helsinkiben szentesítettek. - Most tehát visszatérünk a belgiumi levél további mondandójára, miután hallgatónk mintegy nyomaték kedvéért arra is felhívja a figyelmet, hogy akik a szovjet megszállásról beszélnek, megfeledkeznek arról: nem a Szovjetunió, hanem Magyarország üzent hadat, támadta meg és szállta meg a Szovjetunió egy részét: - Legyünk tehát mi magyarok is tárgyilagosak, ítéljük meg a történteket a maguk igazi valóságukban, úgy, ahogyan Schöpflin György egyetemi tanár teszi, aki minden nyilatkozatában, minden körülmények között tárgyilagos, a magyar politikai helyzetet mindig reálisan, objektíven, minden érzelgéstől mentesen ítéli meg, a magyarországi helyzethez hasonlóan az erdélyi kérdést is. Sajnos azonban azt tapasztaljuk az utóbbi időben, mintha visszahúzodott volna véleménye bátor kifejezésében. Talán hatással volt rá az a sok hisztis, érzelgős, elvtelen rádióüzenet, amelyben bírálni próbálták tárgyilagos nézeteit? - Biztosíthatjuk hallgatónkat, hogy Schöpflin György minden alkalommal szabadon fejtheti ki véleményét. Az angol szellemi életben oly természetes vita szelleméhez szokott, s a hallgatóknak esetleges ellenvéleményeit természetesnek tekinti, mint ahogyan a nemzetiségi kérdés kapcsán írt előadássorozatára érkezett bírálatokra, megjegyezésekre is az eltérő vélemények tiszteletben tartásával válaszolt. (folyt.)
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|