|
|
|
|
A mai fiatalok
|
München, 1989. július 2. (SZER, Zene, szó) - Babilon - régiesebb nevén Bábel - egy, a Szentírásban rögzített történetről lett híres: a meg nem épült torony történetéről. Az a torony pedig azért nem épülhetett meg, mert az Ú, megharagudván dölyfös építőire, összezavarta nyelvüket, s ezentúl nem értették egymás szavát. Eszembe jutott egy kérdés. Vajon nem hasonló zűrzavar vár reánk is? Mi vajon otthonos kis Babilonunkban értjük-e, mit mond a másik? Éppen ezért következzen egy kísérlet: megértjük-e egy sokat próbált, korosodó munkásember szavait. Remélem, hiszen ő nem más, mint az 1956-ban megalakult Nagy-Budapesti Munkástanács választott vezetője, Rácz Sándor. Az első kérdésem az egyik lelgkiszolgáltatottabb réteg, a mai munkásfiatalság helyzetére vonatkozott. Hogyan látja Rácz Sándor az ő helyzetüket? - Ahogy az egész magyar társadalomnak katasztrofális a helyzete, ebben a magyar ifjúságé a legsúlyosabb, mert minden társadalom jövőjét az ifjúság hordozza. Ha mi most tönkretesszük, elbizonytalanítjuk az ifjúságunkat, akkor a magyar jövőt tesszük tönkre és bizonytalanná. Ez az egyik nagy bűne a mai átmeneti állapotnak, mert éppen ebben az átmenetben a fiatalok kerülnek abba a bizonytalan állapotba, amelyben veszélyeztetik az ő jövőjüket. Itt nem lehet erről vonatkoztatni: egyik vagy másik csoport szakmunkás vagy segédmunkás, iskolai tanuló vagy főiskolai, egyetemsita. Mindannyiukra ugyanaz a súlyos társadalmi nyomás nehezedik. Ha az egyetemről kijön, ugyanúgy munkanélküli lehet, mint aki az inaséveket tölti. Tehát ez elviselhetetlen súlyos gondja a mai magyar társadalomnak, és nem lehet tovább húzogatni. Ezt kell elsősorban felvállalni és megoldani. Erre is kínálkozik különféle lehetőség. Ehhez szabadság kell. És az ifjúságnak megengedni, hogy szbadon válasszon abban a térségben életet, amelybe beleszületett. (folyt.)
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A mai fiatalok - 1. folyt.
|
Itt az európai kultúrára, civilizációra tenném a hangsúlyt, mert a magyar ifjúsághoz ez áll a legközelebb. Nem volna szabad akadályt gördítenünk az elé, hogy a magyar ifjúság a világba szétvonuljon, vagy kivonuljon, találjon munkahelyet, találjon iskolát, épüljön, tanuljon, nyelveket tanuljon, szakmát tanuljon, munkaintelligenciát tanuljon, s mindent tanuljon. Ismerje meg más népek szokásait és életmódját, és amikor hazakerül, akkor pedig próbálja majd mindezt az ismeretanyagot odahaza hasznosítani. Ma így látom, ebben látom az ő mai állapotuk gyors megoldását. - Térjünk vissza a múltra. 1956-ban meglehetősen fiatal voltál. Hány éves? - Huszonhárom. - Tehát 23 évesen kerültél a Nagy-Budapesti Munkástanács élére. Látsz-e különbséget az akkori és a mai munkásfiatalok mentalitása, tettrekészsége, beállítottsága között? - Nem lehet összehasonlítani az akkori fiatalságot, mert az akkor egy lenézett, kisemmizett, teljesen lekezelt ifjúság volt. Én így emlékszem vissza. Ahhoz, hogy mi akárcsak az öltözködésünkben is netán kifejezhettük volna a fiatalságunkat, vagy azt, hogy eltérő módon öltözködtünk, ez rögtön megjegyzést váltott ki, rögtön gumibotot váltott ki. Én számtalan fiatalembert láttam, akit azért hurcoltak meg, mert csőnadrágja volt, vagy azért, mert be volt dauerolva a haja, vagy azért, mert vastagabb volt a cipője talpa, mint amit a rendőr vagy a párttitkár jónak látott. Szóval rettenetes világ volt, amiben én fiatal voltam. Persze nekem arra a világra volt szükségem ahhoz, hogy olyan emberré váljak, amilyen ma vagyok. De nem feltétlenül szükséges az emberi szabadságjogokat állandóan ilyen ostobaságnak kísérni, mint amilyet nekünk el kellett viselnünk. (folyt.)
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A mai fiatalok - 2. folyt.
|
A mai ifjúság ebből a szempontból sokkal szabadabb, és több lehetőség között válogathat, és valóban válogat is. De mincs meg a lehetősége ahhoz, hogy önmegvalósítást hajtson végre. Minden társadalomnak elsőszámú feladata, hogy a feltételeket biztosítsa a fiataljai számára, hogy ami a benne lévő érték, az minél jobban kiteljesedjen, s minél többet tudjon a társadalomnak adni ebből az értékből, és akkor mind a ketten nyertünk, ő is, meg mi, a társadalom is. Sajnos, ez nem így van. A mai ijfúság nem így lett nevelve. A mai ifjúság nagyon-nagyon szélsőségekben gondolkodik, kevésbé képes arra, hogy nemzetben, egységes nemzetben gondolkodjon, kevésbé tudja felvállalni a magyarságtudatot és az ezzel a tudattal járó politikai felelősséget. Ezt a felelősséget mindenütt értem: az auljáróban, a lépcsőházban, a villamoson, a földalattin, tehát akárhol. A magyar ifjúságnak csak úgy van jövője, ha felismeri, hogy tetteiben hordja a magyar jövőt, és nem negatív megnyilvánulással tiltakozik a jelenlegi társadalmi szerkezetek ellen, hanem pozitív értékkel, úgy kezd élni, az ő feladatuk már. Én már hiába akarok felvállalni ilyesmit, kiöregedtem belőle. Nem akarok itt iskolapéldákat hozni, de alapjában véve nekik kell íly módon, erkölcsiekben is megújítani a magyar társadalmat és elsősorban önmagukat, az ő életükön keresztül. A mi ifjúságunknak önmagának kell felismerni azt, hogy neki milyen pozitív értékeket kell önmagából létrehozni, hogy jövője olyan legyen, hogy az ő gyerekei már valóban emberi életet élhessenek. - A jövőről beszéltünk. Most egy utolsó, egy jövőbe mutató kérdést teszek fel. Látsz-e esélyt arra, hogy a mai munkásság talán éppen a munkásfiatalok által keltett lendülettől kísérve újra megpróbálja a saját kezébe venni saját sorsának alakítását? (folyt.)
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A mai fiatalok - 3. folyt.
|
- Én a magyar társadalom jövőjét nem bontanám szét sem munkásra, sem értelmiségre, sem parasztra - mint már ezt annyiszor elmondtam, és ismerik hála Istennek a véleményemet -, de ugyanúgy nem bontanám korosztályokra sem. Nekünk együtt kell ezt véghezvinni. Nekünk a magyar jövőt együtt kell kialakítanunk és felépítenünk, fiataloknak és öregeknek. A fiataloknak a lendületére, szellemi frissességére, akaratára van szükség. Az idősebbeknél a tudásra, a tapasztalatra, az elmúlt életből fakadó értékekre. Azokat az embereket kell hogy megkeressék, megtalálják maguknak a fiatalok, akikre nekik szükségük van ahhoz, hogy önmegvalósításukban beteljesedjenek. Ha nem találják meg ezeket az embereket, akkor valóban külön útra csúszhatnak, de nekik ezt a külön utat nem szabad járni. A magyar társadalom egységét kell felvállalni, mert csak az egységes magyar társadalom lesz képes a jövő ezredérvre megfelelni azokra a kérdésekre, amelyre választ kell nekünk társadalmilag adnunk. +++
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|