|
|
|
|
- A mai fiatalok - 2. folyt.
|
A mai ifjúság ebből a szempontból sokkal szabadabb, és több lehetőség között válogathat, és valóban válogat is. De mincs meg a lehetősége ahhoz, hogy önmegvalósítást hajtson végre. Minden társadalomnak elsőszámú feladata, hogy a feltételeket biztosítsa a fiataljai számára, hogy ami a benne lévő érték, az minél jobban kiteljesedjen, s minél többet tudjon a társadalomnak adni ebből az értékből, és akkor mind a ketten nyertünk, ő is, meg mi, a társadalom is. Sajnos, ez nem így van. A mai ijfúság nem így lett nevelve. A mai ifjúság nagyon-nagyon szélsőségekben gondolkodik, kevésbé képes arra, hogy nemzetben, egységes nemzetben gondolkodjon, kevésbé tudja felvállalni a magyarságtudatot és az ezzel a tudattal járó politikai felelősséget. Ezt a felelősséget mindenütt értem: az auljáróban, a lépcsőházban, a villamoson, a földalattin, tehát akárhol. A magyar ifjúságnak csak úgy van jövője, ha felismeri, hogy tetteiben hordja a magyar jövőt, és nem negatív megnyilvánulással tiltakozik a jelenlegi társadalmi szerkezetek ellen, hanem pozitív értékkel, úgy kezd élni, az ő feladatuk már. Én már hiába akarok felvállalni ilyesmit, kiöregedtem belőle. Nem akarok itt iskolapéldákat hozni, de alapjában véve nekik kell íly módon, erkölcsiekben is megújítani a magyar társadalmat és elsősorban önmagukat, az ő életükön keresztül. A mi ifjúságunknak önmagának kell felismerni azt, hogy neki milyen pozitív értékeket kell önmagából létrehozni, hogy jövője olyan legyen, hogy az ő gyerekei már valóban emberi életet élhessenek. - A jövőről beszéltünk. Most egy utolsó, egy jövőbe mutató kérdést teszek fel. Látsz-e esélyt arra, hogy a mai munkásság talán éppen a munkásfiatalok által keltett lendülettől kísérve újra megpróbálja a saját kezébe venni saját sorsának alakítását? (folyt.)
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|