|
|
 |
|
 |
- A mai fiatalok - 1. folyt.
|
Itt az európai kultúrára, civilizációra tenném a hangsúlyt, mert
a magyar ifjúsághoz ez áll a legközelebb. Nem volna szabad akadályt
gördítenünk az elé, hogy a magyar ifjúság a világba szétvonuljon,
vagy kivonuljon, találjon munkahelyet, találjon iskolát, épüljön,
tanuljon, nyelveket tanuljon, szakmát tanuljon, munkaintelligenciát
tanuljon, s mindent tanuljon. Ismerje meg más népek szokásait és
életmódját, és amikor hazakerül, akkor pedig próbálja majd mindezt
az ismeretanyagot odahaza hasznosítani. Ma így látom, ebben látom az
ő mai állapotuk gyors megoldását.
- Térjünk vissza a múltra. 1956-ban meglehetősen fiatal voltál.
Hány éves?
- Huszonhárom.
- Tehát 23 évesen kerültél a Nagy-Budapesti Munkástanács élére.
Látsz-e különbséget az akkori és a mai munkásfiatalok mentalitása,
tettrekészsége, beállítottsága között?
- Nem lehet összehasonlítani az akkori fiatalságot, mert az
akkor egy lenézett, kisemmizett, teljesen lekezelt ifjúság volt. Én
így emlékszem vissza. Ahhoz, hogy mi akárcsak az öltözködésünkben is
netán kifejezhettük volna a fiatalságunkat, vagy azt, hogy eltérő
módon öltözködtünk, ez rögtön megjegyzést váltott ki, rögtön
gumibotot váltott ki. Én számtalan fiatalembert láttam, akit azért
hurcoltak meg, mert csőnadrágja volt, vagy azért, mert be volt
dauerolva a haja, vagy azért, mert vastagabb volt a cipője talpa,
mint amit a rendőr vagy a párttitkár jónak látott.
Szóval rettenetes világ volt, amiben én fiatal voltam. Persze
nekem arra a világra volt szükségem ahhoz, hogy olyan emberré
váljak, amilyen ma vagyok. De nem feltétlenül szükséges az emberi
szabadságjogokat állandóan ilyen ostobaságnak kísérni, mint amilyet
nekünk el kellett viselnünk. (folyt.)
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|