|
|
 |
|
 |
A hallgatók fóruma
|
München, 1989. július 01. (SZER, Hallgatók fóruma) - Köszöntjük
a hallgatókat. A mikrofonnál Takács Antal, Magyar Kálmán és Láng
Júlia.
Jó nagy halom levél átnézése után eléggé elszomorodva
keresgélek, melyikből is idézni, mit is idézni, mert meg kellene
felelni annak a követelmények is, hogy ez a műsor lehetőleg
arányosan azt tükrözze, amiről a hallgatók írnak, meg telefonálnak,
mert hát ez az Önök műsora, tehét Önöket is bemutatja. De persze
azért annak a jogos igénynek is eleget kellene tenni, hogy maradjunk
közérdekűek. A kifejezetten magánjellegű levelek aránya nem
növekedett kölönösebben, viszont határozottan úgy tünik, hogy
megsokasodtak a gyűlölködő levelek. Sokféle irányból és sokféle
irányban tudnak gyűlölni az emberek személyeket is, csoportokat is
és úgy tünik, hogy nem tűrtőztetik magukat a vészes általánosítástól
sem. Csak egyet idéznék azok közül, akiket azért kell idézni, hogy
tudjunk róla, ilyenek is léteznek.
Géppel írt szöveg a Független Magyarország Hadseregének első
békés akciója címmel. Húsz pontba foglalják a mondanoivalójukat és
az első pontban a politkai élet megtisztítása érdekében nagy
mennyiségű halálbüntetés kiosztását javasolják. Sosem lehet tudni,
hogy hány ember van egy ilyen levél mögött, de ha csak egyetlen egy
vagy csupán kettő, még az is nagyon sok. Nem lehetne találni végre
va lami ügyes lelki gyógymódot a gyűlölködés, a bosszúvágy, a
hatalomvágy ellen valamilyen szelid lelki gyakorlóteret, ahol
megértik, hogy valamilyen megbékélésre most már tényleg szükség van?
A fekete doboz egyik kazettáján láttam egy virágárus asszonyt a
tavaly október 23-i tüntetésen. Hátrafordult a kamara felé a virágai
fölött és sírt. Két bátyját, akik védték a Pártházat, fölakasztotta
a tömeg -56-ban. Őt magát, az asszonyt, úgy vágták le akkor a fáról.
Legyen vége már, legyen béke már - mondta az asszony, nézte
tüntetőket, elmosolyodott és hozzátette: - Nem, ezek már nem
olyanok, ezek nem csinálnak olyanokat.
A megbékélés nem megalkuvás - talán ezt kellene üzenni a dühös
lelkeknek. (folyt.)
1989. július 1., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. július 1. A Kisgazdapárt legnagyobb egyéniségéről, a sokat szenvedett Kovács Béláról emlékeztek meg sírjánál Kisgazdapárti tagok a pécsi temetőben. Nagyon sokan gyűltünk össze. Az ünnepi beszédet itt is Vörös Vince mondott, én felolvastam Kovács Béla barátjának, párttársának a száműzetésben élő Kővágó József egykori budapesti főpolgármesternek méltató sorait..."
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok Csörsz Lajos vagyok Miskolcról beszélek. Szeretnék érdeklődni, hogy akik leszereltek, bár igaz én is 76-ban leszereltem, hogyan érint bennünket, hogy ha valaki alternatív szolgálatot akar vállalni. Hát nem tudom, hogy valamit tudnának erről nekem mondani, mert érdekelne, hogy ha az ember másként látja a dolgokat, hogy akkor mégis hogyan viszonyulnak az emberhez. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|