|
|
|
|
A lengyel fordulat
|
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. június 15. csütörtök (MTI-tud.) - Ilyen még nem volt, hogy egy szocialista országban választási vereséget szenvedjen a hatalmon lévő párt - írja Lengyelországgal foglalkozó kommentárjában a Moszkovszkije Novosztyi. Bár a szovjet sajtó nagyon visszafogottan kommentálta a választási eredményeket, a hetilap szerint azokat csak a LEMP vereségeként lehet felfogni.
A választások felülmúlták a Szolidaritás várakozásait, s nem igazolták a LEMP és a szövetséges pártok koalíciójának reményeit. A a Szolidaritás választási küzdelme aktív volt, s maga mellett tudta a püspöki kar nem hivatalos, de nagy befolyású támogatását, sőt az agitációba külföldi filmcsillagokat is bevont. A LEMP és szövetségesei passzívak voltak. Nem lehet ugyan figyelmen kívül hagyni a taktikai elemeket, az agitáció színvonalát, de a kommentár szerint a hangsúly a stratégiai kérdéseken van: hogyan viszonyulnak a lengyelek a mindennapos ellátási nehézségekhez. Hivatalos adatok szerint az ország nem éri el az 1978-as gazdasági szintet, elhúzódik a gazdasági válság, vágtat az infláció, nő a drágaság, mélyül a szakadék a vagyonosok és a nincstelenek között. A nép tudatában e helyzetért a társadalmi vezető szerepet magára vállaló pártot terheli a felelősség. A szovjet választásokon tapasztaltakhoz hasonló történt Lengyelországban is: sokan nem valamire, hanem valami ellen szavaztak. Fura ellentmondás, hogy nem kapott elegendő szavazatot az a párt, amely vállalta a demokratizálás irányvonalát, kezdeményezte az ellenzékkel folytatott kerekasztal-beszélgetést, újból legalizálva a Szolidaritást. A választók azonban ehelyett az árak, a keresetek, a lakásgondok és egyéb szociális problémákra gondoltak. Maga a Szolidaritás sem az a sokmilliós egységes szervezet, amilyen 1980 emlékezetes őszén volt. Van soraiban szélsőséges szárny, van olyan, amely nem ismeri el a kerekasztal eredményeit. A többség azonban a konstruktív magatartásra, a nemzeti megegyezésre voksolt, arra a Szolidaritásra, amely Lech Walesa köré tömörül, s konfrontáció helyett az együttműködést választja. A parlamentbe jutott ellenzékiek dilemmáját így összegzi a cikk: még nem készek a kormányzati együttműködésre, mert felelősséget kellene vállalniuk az ország helyzetéért, viszont a választók milliói nehezen fogadnák el a külső szemlélő kritikus magatartását tőlük. Vajon megtalálják-e az arany középutat? Készek-e az építő együttműködésre? Milyen lesz a párt magatartása? Fontosak ezek a kérdések - fejeződik be a cikk -, s nemcsak a lengyelek számára.+++
1989. június 15., csütörtök 12:53
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. július 1. A Kisgazdapárt legnagyobb egyéniségéről, a sokat szenvedett Kovács Béláról emlékeztek meg sírjánál Kisgazdapárti tagok a pécsi temetőben. Nagyon sokan gyűltünk össze. Az ünnepi beszédet itt is Vörös Vince mondott, én felolvastam Kovács Béla barátjának, párttársának a száműzetésben élő Kővágó József egykori budapesti főpolgármesternek méltató sorait..."
SZER-hallgató telefonja:
"Jónapot kivánok Csörsz Lajos vagyok Miskolcról beszélek. Szeretnék érdeklődni, hogy akik leszereltek, bár igaz én is 76-ban leszereltem, hogyan érint bennünket, hogy ha valaki alternatív szolgálatot akar vállalni. Hát nem tudom, hogy valamit tudnának erről nekem mondani, mert érdekelne, hogy ha az ember másként látja a dolgokat, hogy akkor mégis hogyan viszonyulnak az emberhez. Köszönöm."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|