Rendszerváltás és az MTI

	Kitüntetések visszautasítása
München, 1989. április 5. (SZER, Magyar híradó) - Kármentő Imre arról tájékoztat, hogy többen is visszautasították az április 4-e alkalmából nekik szánt kitüntetést. Felolvassuk jegyzetét: A magyar értelmiség körében a tengersok ellenzékinél talán csak a különféle plecsnik és kitüntető címek tulajdonosai lehetnek többen, azaz hogy lehetnének, ha jórészt nem lennének azonosak az előbbiekkel. Persze a nagy ellenzékiség 100 közül 99 esetben véget ért ott, ahol egynél több tanúja volt, és főleg ott, ahol jelentősebb anyagi hátrányt, mondjuk 100 forint honoráriumkiesést kellett volna elszenvedni helyette. Így volt ez legalábbis eddig. Nagyon-nagyon kevesen voltak az olyanok, mint az írók közül Eörsi vagy Konrád, akik nem hódoltak be. Azokat el is kerülte minden kormánykitüntetés. És nemigen fordult elő, hogy valaki lemondott volna egy kitüntetésről azért, mert méltatlannak találta volna egy elnyomó, antidemokratikus államtól elfogadni. Azt hinném ezek után, hogy napjainkban a nemzeti és demokratikus megújulás légkörében végre magukba tekintenek az értelmiségi elit tagjai, végre egy kis, bár megkésett kurázsira kapnak, és fittyet hánynak annak a pártállamnak az elismeréseire, amelyet immár mindannyian hangos kórusban bírálhatnak. De nem! Akikre ráhullott az április 4-i kitüntetés-zápor egy-egy cseppje, azok most is jogos jussuknak vallottak érmet és címet. Meglehet, tán éppen azzal az indoklással, hogy ez a kormány már nem az a kormány, ettől már nem szégyen elfogadni. Mégis, talán évtizedek óta először támadt néhány kivétel. Kerényi Imre, a Nemzeti Színház rendezője nem volt hajlandó elfogadni a Kiváló művész címet és két másik művész is elutasította az állami kitüntetést. Egyikük Jeles András filmrendező, akinek élesen bíráló alkotásait csaknem a mai napig elzárta a közönség elől a cenzúra. Önmagát tagadta volna meg, ha hagyja, hogy eddigi cenzorai a keblükre öleljék. A másik: Orbán György zeneszerző. Magatartásuk megérdemli tiszteletünket. Csak remélni lehet, hogy példájuk mind az értelmiséget, mind az államot ráébreszti arra, hogy más módon kell elismerést szerezni, illetve adni a művészi és irodalmi teljesítménynek, az eredményes tudományos munkának. Független társadalmi testületek mondjanak ítéletet, maga a művész-, illetve a tudóstársadalom, mindenekelőtt pedig a közönség. Író és művész szabadon juthasson nyilvánossághoz, tudós és kutató szabadon hozzáférhessen a forrásokhoz, az eszközökhöz és a piac lehetőségeihez. A művészeti és tudományos kitüntetések eddigi állami rendszere hajlongó, alattvalót csinált azokból, akiknek pedig a legszabadabb szellemeknek kellett volna lenniük. Az államtól nem érdemeket és címeket kell elvárni, hanem csak azt, hogy álljon félre az útból, hadd legyen szabad a pálya minden alkotó erőnek. +++ 1989. április 5., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »