|
|
|
|
A Művészeti és Tájékoztatási Szakszervezetek Tanácsának az adórendszer továbfejlesztésével kapcsolatos állásfoglalása (1. rész) (OS)
|
1989. június 30., péntek - A pénzügyi kormányzat az 1988. január 1-jével bevezetett új adórendszer megvalósítását ,,alapvetően sikeresnek,, értékeli. A művészeti és tájékoztatási szakszervezeteknek ezzel szemben az a véleményük, hogy az új adórendszer bevezetése előkészítetlen, átgondolatlan és elhamarkodott volt. Az új adórendszert bevezetni csak a vele összhangban levő ár-, bér-, szociálpolitikai- és költségvetési reformmal együtt, vagy az után lett volna szabad. Az új adórendszer a meghatározó szociális és közgazdasági környezettel, valamint a gazdasági reform ütemével nincs összhangban, s így nem szolgálhatott mást, mint az alacsony és közepes jövedelmű munkavállalók nagy tömegeinek és a szellemi szabadfoglalkozásúaknak a megsarcolását. Az új adórendszer úgynevezett ,,korszerűsítésével,, kapcsolatban a művészeti és tájékoztatási szakszervezeteknek az az alapvető álláspontjuk, hogy az nem irányulhat a munkavállalók és szellemi szabadfoglalkozásúak adóterheinek növelésére, élet- és munkakörülményeinek rontására, a költségtérítések, speciális szabályozások közgazdaságilag indokolt gyakorlatának megszűntetésére. Ez utóbbit napirendre tűzni csak a bér- és szociálpolitikai reform megvalósulása után szabad. Ezért a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek csak olyan módosításával értünk egyet, amelyben a progresszió mérséklődik, az adóztatás a - mindenkori inflációt figyelembevevő - társadalmi minimumhoz folyamatosan és rugalmasan igazodik. A törvénymódosításnál alapvető követelésünk az adóterhek csökkentése, az infláció visszaszorítása, az adminisztrációs terhek és kiadások mérséklése, az adóztatás egyszerűsítése (kevesebb adósáv, alacsonyabb adókulcsok). Szükség van a szellemi tevékenységet érintő specifikus szabályozásra, különös tekintettel a szabadfoglalkozósúakra, oly módon, hogy az a szellemi tevékenységet ösztönözze, a törvényes jövedelem magában foglalja a munkaerő továbbképzésének és újratermelésének költségeit is. Ragaszkodunk tehát az eddig is elismert költségátalány fenntartásához, illetve a korábban is követelt mértékben való javításához. A költségátalánnyal kapcsolatban ismételten leszögezzük, hogy ez nem adókedvezmény, hanem a költségek elismerését teszi lehetővé (ezt támasztja alá az is, hogy az erre vonatkozó bekezdés a törvényben nem a mentességeket és kedvezményeket felsoroló fejezetben van elhelyezve). (folyt.köv.)
1989. június 30., péntek 14:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|