|
|
|
|
Reménykedjünk a felgyógyulásban
|
Rossz idők járnak az egészségügyre az egész világon. Olaszországban a minap ért véget az az általános sztrájk, amely az egészségügyi alapellátás ingyenességének megszüntetése miatt robbant ki, s már-már kormányválsággal fenyegetett. Svédországban a helyi önkormányzatok és a kormány vitatkoznak egyre hevesebben az ellátások rendszerének megreformálásáról. Nagy-Britanniában az orvosi kamara és a kormány jogászai állnak nagy vitában. Az NSZK-ban egyre több szolgáltatást vonnak ki az ingyenes juttatások köréből. Az Egyesült Államokban a biztosítótársaságok kénytelenek mind nagyobb veszteségeket elkönyvelni az egészségügy finanszírozásakor. No de merre tart Magyarország, a magyar egészségügy? alc. A kiszolgáltatott beteg Az ma már senki előtt sem kérdéses, hogy hazánkban az egészségügy reformra szorul. Ha valaki csak egyszer is megbetegedett, tudja, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben van az, aki kénytelen igénybe venni az egészségügyi szolgáltatásokat. S ez nem is csoda, hiszen éppen ez az a szféra, amelyben legerőteljesebben áll még a múltból örökölt hierarchikus szervezési- és irányítási rendszer. A betegeket nem meggyógyítják, hanem egyik intézményből a másikba küldözgetik, hiszen akin a körzeti orvos nem tud segíteni, azt a szakrendelőbe utalja, onnan pedig esetleg a kórházba kell mennie, s lehet, hogy még itt sem ér véget az útja, mivel az országos szakmai intézetek azok, amelyek speciális ellátást képesek nyújtani. A jelenlegi szervezetben az intézmények vagy kórházi osztályok élén álló főorvosok és az orvosok uralkodnak a nővérek és a technikai személyzet fölött, és mindannyian a betegek fölött, akik a piramisszerű hierarchia legalján helyezkednek el. Mindenek ellenére a betegek kénytelenek hálapénzt fizetni, az orvosok pedig kénytelenek azt elfogadni. S ma már annak következtében, hogy az ilyen jellegű jövedelmek után személyi jövedelemadót kér az állam, az ingyenes, pontosabban szólva a térítésmentes orvosi ellátásnak már a látszatát sem tartjuk fenn. E helyzetet az idézte elő, hogy az egészségügyben, mint korábban a gazdaság- és a társadalom minden szektorában, kizárólagos volt az állami tulajdon. Az erősen centralizált irányítás és a hiányos társadalmi kontroll következtében egyszerre jelent meg a hiány és a pazarlás. (folyt.)
1989. június 27., kedd 12:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (06.16-08.15) - A hatalmi kötélhúzás
"Június 27-én történt valami, aminek a jelentőségét azon a napon igen kevesen foghatták csak fel. Hát még a következményeket! Horn Gyula külügyminiszter - osztrák kollégájával közösen - elkezdte a magyar-osztrák haráton a vasfüggyöny lebontását."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hazánk vendége Bush amerikai elnök. Fogadta az EKA-ban résztvevő pártok egy-egy vezetőjét. Június 27-én részt vett az EKA ülésén Mark Palmer az USA budapesti nagykövete. Beszélgetett a jelenlevő ellenzéki pártok szervezőivel és képviselőikkel. Sok jelenlevőben olyan érzés alakult ki, hogy a szabaddemokraták iránt különös érdeklődést mutat, míg más pártokat alig méltat figyelemre. Néhányan megjegyezték, hogy nem diplomatikus az ilyen magatartás."
SZER-hallgató telefonja:
"Ma, amikor a Szovjetunió is a nyíltságra biztat, meg kellene kérdezni a koronatanút, Kádár Jánost, hiszen él, mondja el ő, hogy kitől kapta a kivégzési parancsot és mikor. És mivel indokolták a kivégzés szükségességét."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|