Rendszerváltás és az MTI

	Sztálin életrajzai (1. rész)
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti: Moszkva, 1989. február 8. szerda (MTI-tud) - Hamarosan oroszul is megjelenik Roj Medvegyev szovjet történész mintegy két évtizede Nyugaton kiadott ,,Majd ítél a történelem,, című Sztálin-életrajza. Ugyancsak mostanában várható Dmitrij Volkogonov ,,Győzelem és tragédia,, című könyve, amely szintén Sztálinról szól. A két történésszel közölt legújabb számában terjedelmes beszélgetést a Moszkovszkije Novosztyi című hetilap. Medvegyev - mivel a levéltári anyagokhoz való hozzáférés lehetősége elég szűkre szabatott - a sztálinizmus éveinek szörnyűségeit átélő tanúkat faggatta, akik közül sokan az SZKP XXII. kongresszusáig féltek megszólalni. Könyvének alapjául több mint kétezer interjú szolgált, de az 1968-ban elkészült első változatához alapanyagként felhasznált sok irodalmi alkotást is. A hadtörténész Volkogonovnak alkalma nyílt megismerkedeni Sztálin levelezésével, a környezetéhez tartozók közül soknak az archívumával. A történész számára az a felismerés adott ösztönzést a munkához, hogy - mint mondta - a politikai vezető többször is meghalhat. Sztálin, aki erősen rányomta bélyegét hazája történelmére, fizikailag régen meghalt, de politikailag nagyon élő. Medvegyev, aki alkotói szabadsága érdekében ,,szabadúszóként,, dolgozott, 1969-ben adta át könyvét egy amerikai kiadónak. Ezután Grisin (a moszkvai pártbizottság egykori első titkára, az SZKP Politikai Bizottságának volt tagja) közölte vele, hogy a párt elkészítette a maga végleges állásfoglalását Sztálinról, s ezért nem kell visszatérni a témára. Ettől fogva többször meglátogatták őt rendőrök, naplopónak titulálva őt, sőt, 1971-ben és 75-ben archívumát is elkobozták. Medvegyev számított erre, s a legfontosabb iratokról mindig két példányban készített másolatokat. Jurij Andropov, aki még nem a KGB (Állambiztonsági Bizottság) elnöke, hanem a párt kb-titkára volt, 1965-ben nemcsak hogy nem ítélte el Medvegyevet munkájáért, de bátorította is a folytatásra. Később a kutatót kizárták a pártból, majd később, Andropov halála után, másfél éven át lakóházát is őrizték s igazoltattak minden hozzá menőt vagy tőle távozót. Pedig - mint megjegyezte - nincs olyan törvény, amely tiltja könyvek külföldön való megjelentetését. Volkogonov hosszú évekig a szovjet hadsereg politikai főcsoportfőnökségének munkatársa volt, s amikor úgy döntött, hogy a történeti kutatásnak szánja alkotóerejét, ez összeegyeztethetetlen volt akkori feladatkörével. Így lett a Hadtörténeti Intézet vezetője. (folyt.) 1989. február 8., szerda 16:48
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »