|
|
|
|
- Interjúk az 1956-os emlékünnepségről - 2. folyt.
|
Talán nem volt túl szerencsés a részünkről, hogy a temetőből nagyon sok embert kizártunk - ezt utólag nézve látjuk így. De ugyanakkor meg meg kellett őrizni az intimitását meg a méltóságát is a temetésnek. A másik dolog pedig az, hogy a televízió igen nagyszabású közvetítést adott mind a két helyszínről, és ez igen sok embert otthon tartott, hogy otthon nézze -, és még egyet ne felejtsünk el: hogy munkanap volt. Tehát nagyon sokan nem tehették meg, különösen a zárt rendszerben működő üzemekből-gyárakból, hogy a munkaidő vége előtt eljönnek. - Beszéltél arról, hogy talán nem volt helyes, hogy a Történelmi Igazságtétel Bizottság nem engedte meg mindenkinek, hogy részt vegyen a rákoskeresztúri temetőben az ottani szertartáson. Nos, ezért sokszor ért benneteket az elmúlt napokban az a szemrehányás, hogy a bizottság kisajátította magának az egész temetést, az egész emlékezést. - Hát azt hiszem hogy kisajátítás nem történt, a szervezés nagyon nagy feladatot jelentett egy olyan bizottságnak, amelyik nem erre alakult, és amelynek a tagjai - egy-két személytől eltekintve - az utóbbi 30 évben nem rendeztek nagyszabású tömegdemonstrációt - és ennek következetében sok helyütt túlszabályozott, túl merev volt a szervezés - de én azt hiszem, hogy egészében véve jól sikerült, és hát köszönet és hála mindazoknak, akik ebben segítettek és részt vettek. Én magam a közvetlen szervezésben nem vettem részt, azt hiszem, hogy a fő szervezőké volt az érdem, akik éjjel-nappal ezzel foglalkoztak. Az alternatív szervezetek is igen sokat segítettek - tehát a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Fidesz, a Kisgazdapárt, és többiek. Azt hiszem, hogy ez egy nagy közös ügy volt. A szervezésben nyilván voltak hiányosságok, voltak túlszabályozások - ennek ellenére azt hiszem ezt teljesen elfedi az a hatalmas méltóságteljes ünneplés, ami ami tegnap lezajlott. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|