|
|
|
|
NSZK: a német egység napja - Bundestag (1.rész)
|
Flesch István, az MTI tudósítója jelenti:
Bonn, 1989. június 17. szombat (MTI-tud.) - Az NSZK-ban szombaton kegyeletes rendezvényekkel és koszorúzásokkal emlékeztek meg 1953. június 17-ike évfordulójáról, vagyis a német egység napjáról. A nyugatnémet történetírás által NDK-beli munkásfelkelésnek minősített események 36 évvel ezelőtti napján az NDK mindmáig érvényes hivatalos véleménye szerint ellenforradalmi puccskisérlet robbant ki a munkás-paraszt hatalom ellen. Június 17-ike az NSZK-ban munkaszüneti nap.
Akkor - mint a nyugatnémet történelemkönyvek beszámolnak róla - több napos tüntetések után ismét felvonulás zajlott Berlinben. A lakosság elégedetlenségét elsősorban a súlyos gazdasági helyzet váltotta ki. A tüntetők lefegyvereztek rendőröket, kinyitottak börtönöket, és a kormány lemondását és szabad választásokat követeltek. A felkelésnek mindenekelőtt az NDK-ban állomásozó szovjet fegyveres erők vetettek véget páncélosok bevetésével. Statáriális bíróságok - nyugatnémet adatok szerint - ezután több mint 100 halálos itéletet szabtak ki. A Szövetségi Gyűlés (Bundestag) szombaton megtartott ülésén, amelyen megjelent Richard Von Weizsa:cker, az NSZK szövetségi elnöke és több miniszterének kiséretében Helmut Kohl kancellár, Dr. Erhard Eppler professzor, volt szövetségi miniszter, a német Szociáldemokrata Párt (SPD) befolyásos képviselője mondott beszédet. Eppler szavai szerint világossá kell tenni, hogy a német egység semmiképpen sem jelenthetné a múlt restaurálását, hanem azt a lehetőséget kell tartalmaznia, hogy a németek valami újat teremthessenek - méghozzá európai szomszédaikkal közösen. Ezért a német kérdést, amelyre jelenleg nincs végleges válasz, csakis árnyaltan szabad kezelni. A szónok - emlékeztetve arra, hogy a ,,Németország-politikában,, immáron nagyobb a parlamenti egység, mint a vita - a két német állam közeledését, esetleg végleges együvétartozását az általános európai folyamatok keretébe ágyazta. ,,Ha Európa két fele szervesen összekapcsolódik majd, akkor Németország két felének is ily módon kell egymással szervesülnie, ám úgy, hogy ez ne zavarja vagy fékezze Európa egységessé válását,, - jelentette ki. (folyt.)
1989. június 17., szombat 18:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
NSZK: a német egység napja - Bundestag (2.rész)
|
Az SPD-politikus, aki annak idején az NSZEP-vel a vitakultúráról és egymás reformképességének szükséges kölcsönös elismeréséről aláírt közös munkaokmány egyik szerzője volt, most teljes mértékben hiányolta az NDK vezetéséből az elengedhetetlen reformképességet. Ezért kifejezte aggodalmát amiatt, hogy ez a hiány hátrányosan érintheti a szovjetunióbeli és más kelet-európai államokban kibontakozott változások nyomán tapasztalható reményteljes közeledést Európa két fele között. Márpedig - hangsúlyozta - gondoskodni kell arról, hogy amikor a vasfüggöny máshol már átlyukadt a rozsdától, a két német állam között a vasfüggönyt ne korrozió elleni szerekkel próbálják konzerválni. Eppler azt kívánta az NDK állampolgárnőinek és állampolgárainak, hogy minél szabadabban avatkozhassanak be saját államuk belügyeibe, méghozzá ne csak úgy, ahogy ezt az NSZEP megengedhetőnek tartja, de még csak úgy sem, ahogy ez az NSZK-nak tetszene, hanem kizárólag a saját óhajuknak és belső szükségleteinek megfelelően. A beleszólásnak ezt a szabad kibonatkoztatását az NDK-ban Eppler akkor is üdvözlésre méltónak tartaná, ha ezzel erősödne az NDK-állampolgároknak országuk iránti hűsége, és megszilárdulna maga az NDK is. A szociáldemokrata politikus megállapította: a szocializmus Európában soha nem lesz uniformizált szocializmus. De vagy lesz demokratikus szocializmus, vagy egyáltalán nem lesz szocializmus. Az országban az NDK-beli munkásfelkelés évfodulója alkalmából megtartott egyik emlékünnepségen Theo Waigel, a Keresztényszociális Unio (CSU) elnöke, szövetségi miniszter felszólította az NDK vezetőit, hogy ugyanúgy rehabilitálják 1953. június 17-ike áldozatait, miként ezt a Magyarország tette az 1956-os magyarországi népfelkelés vezetőivel, Nagy Imre miniszterelnök és szintén mártírhalált halt társai esetében.+++
1989. június 17., szombat 18:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (06.16-08.15)... - A hatalmi kötélhúzás
"...folytatódtak a Politikai Egyeztető Tárgyalások. Lassan világossá válhatott, hogy micsoda őrült kavarodás dúl e Bermuda-háromszögben. Június 16. miatt a keményvonalasok - mind a határtokon belül, mind azokon kívül - erős nyomást gyakoroltak. Ez egyfelöl a hazai reformkommunistákra, másfelől az Ellenzéki Kerekasztal radikálisaira, azaz kivátképp a Fideszre és az SZDSZ-re irányult."
SZER-hallgató telefonja:
"Péntek éjszaka, éjfél után hallgattam műsorukat, nem tudom mi volt a pontos címe, magyar ügyekről szóltak, épp az egyház volt a téma és ugy konferálták be a nyilatkozót, hogy Máté Tóth András teológus. Én érdeklődtem róla, mert maga a téma is érdekes, az állam és az egyház összefonódása és ez a Máté Tóth András nem teológus. Papnak készült, de kilépett és megnősült. Ugyhogy valahol sürgősen legyenek szívesek korrigálni ezt a dolgot, mert az lehet, hogy az egyház összefonódott az állammal, de azért hazudni nem illik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|