|
|
|
|
Végtisztesség Nagy Imrének (34. rész) - Méray Tibor
|
ma eljöttek sírodhoz a világ négy sarkából a magyar emigránsok ezrei, akik akárcsak te, lélekben soha sem szakadtak el a hazától. - Imre bácsi Drága, szeretett mesterünk Szemünk felnyitója Nem vezérünk, de atyai vezetőnk az önkény elleni harcban Fiatal életünk, legszebb éveink Imre bácsija Eljöttünk erre az utolsó találkozóra mi, akiknek megadatott, hogy ismertünk, hogy híveid és küzdőtársaid, olykor vitázó partnereid lehettünk, akiket bizalmaddal megtiszteltél. Őrizzük kézfogásod melegét, hangod mély zengését, hangsúlyod somogyi dallamát, bajuszpödrő kézmodulatodat, szemed komor villanásait és felengedő mosolyát. Ismertük és ismerjük elveid és céljaid tisztaságát, makacs kitartásodat, mint ahogy ismertük habozásaidat és tévedéseidet is. De éppen így voltál ember, egész ember, emberi ember azok között, akik a többi ember fölött állóknak képzelték magukat. Húsz-harminc évvel voltál idősebb legtöbbünknél. S mert súlyos szívbetegség gyötört, néha talán átsuhant rajtunk a gondolat, hogy az élet szabályai szerint egyszer majd ott állunk a mellett a koporsó mellett, amelyikben a tested pihen. De arra nem gondoltunk, hogy ebben a koporsóban a földből kikapart csontjaid, vak szemüregű koponyád, megtörhetetlen gerinced csupasz csigolyái lesznek. Éppúgy, ahogy életed nagy tettével, az 1956-os forradalom vállalásával, meggyalázott, 31 éven át rejtegetett földi maradványaiddal is, ezzel a mai temetési nappal is, belépsz a magyar történelem legnagyobbjainak sorába. - A maguk korának despotái által ugyancsak folyamatosan rágalmazott, menekülésre kényszerített, vagy erőszakkal kioltott szabadságfáklyák, Rákóczi, Kossuth, Batthyány, Bajcsy-Zsilinszky mellé. Főurak, nemesek, nagybirtokosok után, akik túllépve osztályaik korlátain az egész nemzet szószólói lettek, te voltál az első, akit a nép mélye küldött, aki az addig mindig elnyomott osztályok gyermekeként alulról jöttél és így egyesítetted magad köré származási, felekezeti, véleménybeli különbözőségeik mellett az egész nemzetet. Mi sem lett volna könnyebb számodra, minthogy galád elrablásod előtt vagy után egyetlen tollvonással, amivel lemondasz miniszterelnöki tisztedről, egyetlen behódoló mozdulattal, amivel megtagadtad volna a forradalmat, megmentsd az életedet. De te fogságodban sem lettél börtönőreid foglya. Te nem áldozati bárány vagy egy sokáig általad is osztott téveszme mindíg újabb és újabb vért követelő oltárán, mint azok az elvtársaid, akiket egy másik temetőben most 33 éve temettünk. (folyt. köv.)
1989. június 16., péntek 18:53
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (06.16-08.15)... - A hatalmi kötélhúzás
"...folytatódtak a Politikai Egyeztető Tárgyalások. Lassan világossá válhatott, hogy micsoda őrült kavarodás dúl e Bermuda-háromszögben. Június 16. miatt a keményvonalasok - mind a határtokon belül, mind azokon kívül - erős nyomást gyakoroltak. Ez egyfelöl a hazai reformkommunistákra, másfelől az Ellenzéki Kerekasztal radikálisaira, azaz kivátképp a Fideszre és az SZDSZ-re irányult."
SZER-hallgató telefonja:
"Péntek éjszaka, éjfél után hallgattam műsorukat, nem tudom mi volt a pontos címe, magyar ügyekről szóltak, épp az egyház volt a téma és ugy konferálták be a nyilatkozót, hogy Máté Tóth András teológus. Én érdeklődtem róla, mert maga a téma is érdekes, az állam és az egyház összefonódása és ez a Máté Tóth András nem teológus. Papnak készült, de kilépett és megnősült. Ugyhogy valahol sürgősen legyenek szívesek korrigálni ezt a dolgot, mert az lehet, hogy az egyház összefonódott az állammal, de azért hazudni nem illik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|