Rendszerváltás és az MTI

	A lengyel fordulat
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti: Moszkva, 1989. június 15. csütörtök (MTI-tud.) - Ilyen még nem volt, hogy egy szocialista országban választási vereséget szenvedjen a hatalmon lévő párt - írja Lengyelországgal foglalkozó kommentárjában a Moszkovszkije Novosztyi. Bár a szovjet sajtó nagyon visszafogottan kommentálta a választási eredményeket, a hetilap szerint azokat csak a LEMP vereségeként lehet felfogni. A választások felülmúlták a Szolidaritás várakozásait, s nem igazolták a LEMP és a szövetséges pártok koalíciójának reményeit. A a Szolidaritás választási küzdelme aktív volt, s maga mellett tudta a püspöki kar nem hivatalos, de nagy befolyású támogatását, sőt az agitációba külföldi filmcsillagokat is bevont. A LEMP és szövetségesei passzívak voltak. Nem lehet ugyan figyelmen kívül hagyni a taktikai elemeket, az agitáció színvonalát, de a kommentár szerint a hangsúly a stratégiai kérdéseken van: hogyan viszonyulnak a lengyelek a mindennapos ellátási nehézségekhez. Hivatalos adatok szerint az ország nem éri el az 1978-as gazdasági szintet, elhúzódik a gazdasági válság, vágtat az infláció, nő a drágaság, mélyül a szakadék a vagyonosok és a nincstelenek között. A nép tudatában e helyzetért a társadalmi vezető szerepet magára vállaló pártot terheli a felelősség. A szovjet választásokon tapasztaltakhoz hasonló történt Lengyelországban is: sokan nem valamire, hanem valami ellen szavaztak. Fura ellentmondás, hogy nem kapott elegendő szavazatot az a párt, amely vállalta a demokratizálás irányvonalát, kezdeményezte az ellenzékkel folytatott kerekasztal-beszélgetést, újból legalizálva a Szolidaritást. A választók azonban ehelyett az árak, a keresetek, a lakásgondok és egyéb szociális problémákra gondoltak. Maga a Szolidaritás sem az a sokmilliós egységes szervezet, amilyen 1980 emlékezetes őszén volt. Van soraiban szélsőséges szárny, van olyan, amely nem ismeri el a kerekasztal eredményeit. A többség azonban a konstruktív magatartásra, a nemzeti megegyezésre voksolt, arra a Szolidaritásra, amely Lech Walesa köré tömörül, s konfrontáció helyett az együttműködést választja. A parlamentbe jutott ellenzékiek dilemmáját így összegzi a cikk: még nem készek a kormányzati együttműködésre, mert felelősséget kellene vállalniuk az ország helyzetéért, viszont a választók milliói nehezen fogadnák el a külső szemlélő kritikus magatartását tőlük. Vajon megtalálják-e az arany középutat? Készek-e az építő együttműködésre? Milyen lesz a párt magatartása? Fontosak ezek a kérdések - fejeződik be a cikk -, s nemcsak a lengyelek számára.+++ 1989. június 15., csütörtök 12:53
Vissza » A hírhez kapcsolódik »