Rendszerváltás és az MTI

	Lengyel belpolitika (1.rész)
1989. május 23.(MTI-PRESS) - Még mindíg az április 6-án végetért kerekasztal politikai következményei uralják a lengyel belpolitikai életet, s egyre többen és egyre hangosabban figyelmeztetnek az ottani megállapodások várható, aligha pozitív gazdasági következményeire. A közvélemény figyelmét szinte teljesen lekötni látszanak a politika felszínen zajló látványos események: a Szolidaritás bejegyzése, a választási harc megkezdése, az utcai aláírásgyűjtők, a Szolidaritás választási plakátai a villamosok oldalán, a Szolidaritás televíziós műsora és az első igazi szenzáció: a lengyel ,,Watergate,,-nek keresztelt slupski lehallgatós-botrány fejleményei. Eközben egyes megátalkodott közgazdászok és különc publicisták a kerekasztal gazdasági megállapodásainak várhatóan az államháztartásra eső mintegy 5 billió (5000 millió) zlotys és 1,5 milliárd dolláros költségeit hánytorgatják fel. Mindezt olyan ,,elhanyagolható,, adatok mellett, mint a 350 millió rubeles exportkiesés, vagy az eredetileg is közel 1000 milliárdosra tervezett költségvetési deficit várható megötszöröződése. A megváltozott helyzetben, az alakuló politikai pluralizmus körülményei között nem meglepő, mi minden foglalkoztatja manapság a lengyeleket. Hogy vajon a népszerű színész, Lapicki, vagy a színészként kevésbé népszerű, volt kormányszóvivő Jerzy Urban lesz-e a varsói középvárosi választókörzet képviselője, vagy hogy a kerekasztalnál összeírt, a kormányra háruló pontosan 253 feladatot hogyan tudják teljesíteni. 145 feladatot az idén, 74-gyet jövőre, 33-t pedig 1990 után. A mostani, a korábbiaktól teljesen eltérő választási előkészületek, a tényleges rivalizáció nem véletlenül kelt nagyobb érdeklődést, mint az ország súlyos gazdasági helyzete, hiszen ez utóbbi nem éppen új jelenség, majdhogynem megszokott velejárója a lengyel életnek közel 10 éve. Azt is figyelembe kell venni, hogy a kormánykoalíció, szemely szerint Rakowski kormányfő és az ellenzék, a Szolidaritás és vezetője Lech Walesa minden figyelmeztetése dacára a lengyelek jelentős része a mostani, majdnem teljesen demokratikus választásoktól, az új parlamenttől, a szenátustól minden kétséget kizáróan nagy változásokat, helyzetének javulását várja, pedig ezt nem ígéri, mert nem is ígérheti senki. (folyt.) 1989. május 23., kedd 10:29
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »