Rendszerváltás és az MTI

	Tartható-e a khomeinizmus Khomeini nélkül (1.rész)
1989. június 15. (MTI-Press) - Khomeini ajatollah halálával recsegni kezdtek az iráni rendszer eresztékei és alapjaiban megrendült az Iszlám Köztársaság hatalmi struktúrája. Kérdés, miként lehet aláducolni, vagy az alapokról kell-e kezdeni az építkezést. Amikor június 4-én az ország kikezdhetetlen tekintélyű vezetője eltávozott az élők sorából, éppen a bizonytalanságból eredő veszélyek elkerülése végett, a Khomeini által személyesen összeválogatott 83 tagú Szakértői Gyűlés Szajed Ali Hamenei hodzsatoleszlam, a köztársasági elnök személyében választott új vezetőt a helyére. A döntés hézagpótló megoldásnak tűnik az űr betöltésére. Iránban azonban alig akad földi halandó, aki helyettesíthetné a Khomeinit, akinek személye sajátos intézménnyé vált az iszlám forradalom óta eltelt tíz esztendőben. Az elhúnyt imám egyszemélyben egyesítette a legfőbb vallási és politikai hatalmat, s az állam szellemi vezérének tisztét kifejezetten az ő testére szabták, neki kreálták. Az iszlám forradalom győzelmében és a sah bukásában játszott egyedülálló szerepét ismerte el a Velajat-i Fakih, a legfőbb jogtudós tiszte. A minden esetben megkérdőjelezhetetlen döntnök annyira beépült az ország hatalmi gépezetének működésébe, hogy megszűnésével a változások lavináját indíthatja el. Senki nincs a vallási és világi személyiségek között, akit a papság, a politikai és gazdasági élet egyaránt elismert vezetőjének fogadna el. Hamenei, lévén hodzsatoleszlam és nem ajatollah, vagy fő-ajatollah, a papi hierarchiájában csak középen áll és a vallási főméltóságok szemében csupán szerény tekintéllyel bír. Ez jutott a hét elején kifejezésre, amikor a hat legnagyobb tekintélyű főpap és Khomeini fiából, Ahmedből álló testület egy másik személyiséget, a kilencvenéves Mohamed Ali Araki ajatollahot választotta meg a vallási ügyek legfőbb döntőbírájává. Khomeini halála után a hívők tehát már nem megválasztott utódát, hanem Araki ajatollahot, a Mardzsa Taklidot - követendő forrást - tekintik szellemi vezérüknek. Araki ajatollah azonban járatlan a politika útvesztőiben, és a világi személyiségek emiatt nem is hallgatnának rá. Megtették tehát a papok az első lépést, hogy a teokratikus iszlám állam hatalmi szerkezetében ismét különváljon a vallási és a világi hatalom. Ha ez az irányzat folytatódik, csak idő kérdése, mikor veszik át a kormány irányítását ismét világi politikusok. (folyt) 1989. június 15., csütörtök 14:14
Vissza »

	Kitarthat-e a khomeinizmus (2. rész)
Khomeini úgy távozott az élők sorából, hogy befejezetlenűl hagyta művét, az iráni iszlám forradalmat. A mullahok még távolról sem jutottak közös nevezőre abban, hogy valójában miként kellene festenie az iszlám társadalom felépítésének a huszadik század végén. Khomeinivel sírba szállt az egyetlen ember, akinek véleményét az egyes kisebb, vagy nagyobb horderejű viták eldöntésében zokszó nélkül elfogadták. Az iszlám ezerháromszáz éves gyökereihez hiába próbálnak útmutatásért visszanyúlni annak eldöntése végett, hogy a gazdaságban uralkodóvá váljék-e az állami ellenőrzés és végleg felszámolandók-e a mezőgazdasági nagybirtokok és magán vállalatok, vagy olyan kérdésben, hogy az ország kizárólag saját erejére támmaszkodjék-e, anélkül hogy igénybe venné a e külföldi tőkét és hiteleket. A papság egyrésze úgy véli, így lenne helyes, mások viszont a magántulajdon védelmét, a szabadpiac elvét, az állami iparvállalatok privatizálását és a külföldi technológia megszerzését szorgalmazzák. Hamenei inkább az utóbbi felfogást osztja, az iráni politika erős embere, Hasemi Rafszandzsani, a parlament elnöke, és a fegyverese erők főparancsnoka viszont a központosított állami ellenőrzés híve. A külvilághoz való viszony alakítását, - a gazdasági és politikai nyitás szorgalmazását - tekintve azonban álláspontjuk egybevág. A főpapok befolyásos és radikális rétege viszont ódzkodik a Nyugattal való bármilyen kapcsolatfelvételtől. Igaz, velük szemben egy pragmatikusabb csoport abból indul ki, hogy a nyugati kapcsolatokra márcsak azért is szükség van, mert valamivel ellensúlyozni kell az ellenpólus, a Szovjetunió közelségét. A külpolitikai orientáció dolgában azonban Khomeini iránymutatása sem igazít el, mert - amint arra a londoni Economist rámutatott: egyszerűen hasznavehetetlen. Khomeini politikai végrendelete ugyanis a megszokott keresetlen minősítésekkel az iszlám, s így Irán ellségének nevezte nemcsak az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót, hanem az arab világ csaknem valamennyi országát. Lehet, hogy praktikus belpolitikai megfontolásokból az új vezetők egy ideig még híven tartják magukat a néhai ajatollah érzelmi indíttatású minősítéséhez. Hosszabb távon azonban semmilyen teheráni kormány sem engedhet meg magának annyi ellenséget, mert ha valóban be akarja gyógyítani a nyolc évig tartó háború sebeit és korszerűsíteni akarja az országot, akkor vissza kell ternie a modern világ köreibe. +++ Szűcs D. Gábor (MTI-PRESS) 1989. június 15., csütörtök 14:15
Vissza »