Rendszerváltás és az MTI

	NDK: Választások és választ várók (1.rész)
1989. június 15. (MTI-Panoráma) Az NDK-beli választások évtizedek óta a rutinszerű állampolgári tornagyakorlatok közé tartoznak: a Nemzeti Front egységprogramot hirdet, riválisok nélküli jelölteket állít, az ország választópolgárai több-kevesebb lelkesedéssel az úrnákhoz járulnak és megszavazzák a programot. A részvétel és az igenlő szavazatok aránya rendre 98-99 százalék körül mozog. Az öntudattól duzzadó, politikai sikerektől visszhangzó politikai felszín alatt az utóbbi két-három évben különös folyamatok indultak meg. Elsősorban a fiatalok közül verbúválódnak azoknak a köröknek a tagjai, amelyek - a gorbacsovi új gondolkodáson felbuzdulva - nyíltságot és átalakítást szorgalmaznak, a vezetők és vezetettek tényleges párbeszédét sürgetik az NDK-ban. A kormányzat következetesen fittyet hány az egyházi és környezetvédő körökben tevékenykedő reform-hívek hangjára, ám most, hetekkel később, kezd kiderülni, hogy a május 7-ikén tartott tanácstagi választások kapcsán taktikai hibát követett el. A nyilt szavazatszámlálás lehetőségével élve az említett körök tagjai számos fővárosi és vidéki választó körzetben figyelemmel kisérték a voksok összesítését - s két nappal később, a hivatalos eredmény közzétételekor már ,,élesben lőhettek,, a hatóságokra. Állításuk szerint több városban illetve fővárosi kerületben a szavazatszedő bizottság (esetleg az országos választási bizottság, amelynek elnöke Egon Krenz PB-tag volt) megmásította az adatokat. Egyfelől a ténylegesnél magasabb részvételi arányt mutatott ki, másfelől jócskán ,,lekerekítette,, a nemleges szavazatok számát. Az utóbbi a körök szerint néhol 15-20 százalék között mozgott, ám a hivatalos eredmény tanúsága szerint sehol sem érte el a négy (4) százalékot. A békecsoportok, alternatív szervezetek előbb az államtanácshoz címzett beadványban tették szóvá a választási eredmények nyilvánvaló manipulálását, majd pár héttel később följelentést tettek a hamisítást elkövető ,,ismeretlen tettesek,, ellen. Indoklásuk szerint csak össze kellett adniuk az egyes választókerületekben nyilvánosan összeszámlált s kihirdetett nemleges szavazatokat, majd összehasonlítani azokat a két nap múlva a lapokban közzétett, alaposan ,,megfésült, számokkal, s máris nyilvánvalóvá vált a manipuláció. (folyt.) 1989. június 15., csütörtök 10:47
Vissza »

	NDK: Választások és választ várók (2.rész)
Mivel májusban kelt beadványukra a hatóságok nem reagáltak, június 7-ikén két tiltakozó menet is megpróbált eljutni az államtanács épületéhez, hogy személyes föllépéssel bírja színvallásra a hamisítás ügyében az illetékes szerveket. Utóbbiak helyett azonban már induláskor egészen más ,,szervekkel,, találták szembe magukat a ,,választási csalásból soha sem elég,, transzparenst és egy ,,itt nyugszik a demokrácia,, feliratú nagy, fekete úrnát cipelő fiatalok. Az állambiztonsági minisztérium és a rendőrség több száz embere esett neki a mintegy 250 fiatalnak, nem kimélve a jelenlevő újságírókat sem. A tüntetők felét őrizetbe vették, s csak órák múlva, 400-500 márka rendbírság kilátásba helyezésével engedték őket szabadon. Az evangélikus egyház, amely közismerten kapcsolatban áll az alternatív, környezetvédő és békecsoportokkal, magáévá tette a csalást szimatoló tiltakozók ügyét. Vitafórum céljára rendelkezésükre bocsátotta Berlinben a Zsófia- és a Gethszemane-templomot. Egy nappal azután, hogy a rendőrség brutális fellépéssel megakadályozta, hogy a tiltakozó menet a Zsófia-templomtól az államtanács elé vonuljon, Hans-Otto Furian prépost bejelentette: az Evangélikus Egyház konzisztóriuma maga is beadványt fog küldeni az Államtanácsnak, s kérni fogja a választási eredmények körül tapasztalt ellentmondások megnyugtató tisztázását. Az ügy és a tüntetőkkel szembeni rendőrtámadások érzékelhetően megterhelték az állam és az Evangélikus Egyház alig egy évtizede normalizálódott viszonyát. Úgy tűnt javul a helyzet azzal, hogy a greifswaldi Szent Miklós dóm újjászentelésén megjelent Erich Honecker, a 77. életéve felé közeledő államfő, aki még soha nem volt istentiszteleten. Ám a nagy horderejű eseményre éppen Forck Berlin-Brandenburg-i püspököt nem hívták meg az állami szervezők. Ugyanis ő képviselhette volna a leginkább a fővárosban összpontosuló bíráló hangokat. Fültanúk szerint a greifswaldi városházán lezajlott eszmecserén, Honecker, Löffler egyházügyi államtitkár, illetve az evangélikus konziszstórium képviselői között, nem került szóba a választási eredmények manipulálása.+++ Dorogman László (Berlin), MTI-Panoráma 1989. június 15., csütörtök 10:49
Vissza » A hírhez kapcsolódik »