|
|
 |
|
 |
Utóítéletek 2.
|
Mások elkeserednek. Becsapottnak érzik magukat: úgy hitték,
tisztes rendszerben, jó célért ügyködtek. Alighanem joggal mondják,
hogy az irányítók tévedéseiért nem lehetnek felelősek. Mások
dühösebbek: mint ama hibák ára, úgy kijavításuk költsége is a mi
zsebünkre megy, nem csak morálisan, anyagilag is mi fizetjük meg a
vétkeket.
Az utóítélet szigora ma a vétkesek iránt a legnagyobb. S bár
kevesen lehetnek, akik a szocialista összeköttetések apró előnyeivel
sose éltek, legtöbbünket azonban a józan arányérzék megóvott attól,
hogy bűnösei legyünk a hatalom, a pozíció korántsem aprópénzre
váltásának. Az "ügyek" árnyéka - főleg ha nem a tisztázás szándéka
hozza őket a felszínre - viszont sokakra akkor is rávetődik, ha nem
lépték át az akkori normák Rubiconját. S hol ez a határ? Egy
csomagtartóba dugott fél disznónál, a soron kívüli telefonnál?
Ha az utóítélet általánosító előítéletbe csap, akkor nem
erkölcsösebb normák alakulnak ki, hanem zavart növelő vagdalkozások.
Még nagyobb a veszélye mindennek a közélet politikai sávjában.
Hovatovább a pártállam legkisebb sarzsijának is magyarázkodnia kell,
hogy ő nem nyúlt senkihez és semmihez, nem karrierizmusból vállalta
feladatait.
Elég egy apró csusszanás, máris "kutyabőrös reformerrel" van
dolgunk: "mi már a reformkörök előtt..." stb. A hirtelen irányváltás
nem lehetetlen, ám bizonyos: nincs hitele. Megint másokat éppen ez,
ama bizonyos damaszkuszi út várható vádja rettent vissza annak
közzétételétől, hogy ők már tényleg átgondolták, készek megváltozni
és megváltoztatni.
Ez a fő baj az elfogult utóítéletekkel. Kit így, kit úgy, de
mindenképpen akadályoz a valós megtisztulásban. Az egyik a másikát
taszítja félre, mind távolabb a tárgyilagosságtól.
Megváltozni tehát nehéz. S ha önmagunk kényszerülünk rá -
tanuljunk britül - legjobb, ha magunk állunk az élére. Szélsőségek
nélkül, józan ésszel, hogy az erőszakra ácsingózóknak a
leghalványabb reményük se legyen az "élvezetre". (MTI-Press)
1989. június 12., hétfő 13:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Megrázó szavakkal, szinte könnyekkel küszködve mondotta el, hogy ilyen életút után kellett ennek a férfiúnak idegenben eltöltenie több mint három évtizedet és ott hunyta le Isten akaratában megnyugodva örök álomra szemét. Megindultan emlékeztem arra, hogy ezzel a kitűnő emberre, 42 évvel azelőtt, mint a szombathelyi Nyugati Kis Újság interjút készíthettem."
MTV2 nézői telefonok:
" - Sipos Mihály 348-540: Az MNK dömtőt miért nem közvetíti a televízió?
- Nagyon tetszik a Tv 2 műsora, csak azt hiányolom, hogy nem emiitik meg, hogy az 56-os eseményeknél mit csináltak a Dudás, meg "Tuskólábu" emberei az én édesapám karhatalmista volt, anyám nyomorék, ők meg feljöttek a lakásba, az anyámat, a nyomorékot össze-vissza verték irtották a kommunistákat, - az forradalom volt? - erre kérnék választ. Ez október 23-30 között volt. Ez nem népfelkelés volt, ez a börtönből kiszabadult állatok felkelése volt.
- Kelen Bálint 651-896: Egri János Kérdezz-felelek c. játékára szeretnék jelentkezni.
- Egri Jánosnak üzenem, hogy a Golf-áramlást az északi 45. szélességi körtől már észak-atlanti áramlásnak hivják."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|