|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél az MSZMP Központi Bizottságához
"Az MSZMP Tolna megyei bizottsága 1989. június 10-i ülésén
különös gondot fordított a párt belső helyzetével kapcsolatos
kérdések elemzésére. Tette ezt azért, mert párttagságunkat
aggodalommal tölti el a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság
tagjai, a párt vezetői közötti egyre nyilvánvalóbbá váló ellentét."
SZER:
A legfiatalabb 1956-os kivégzett
"Őt 1959. március 21-ikén kivégezték államellenes
összeesküvés miatt. Összesen 14 pontban találták bűnösnek őt, és
sajnos az ítéletet végre is hajtották annak ellenére, hogy az
elkövetett dolgok 16-17 éves korban kerültek sorra.
1956-ban a forradalmi események hatására lekerült valahogyan a
Széna-térre és ott összebarátkozott olyan emberekkel, mint Szabó
bácsi és sokan mások, akiket én ugyan nem ismertem. Forradalmárt
csínáltak belőle, hogy ezt egy életre úgy elhatározta, eltökélte,
hogy ezekkel az emberekkel végig fogja csinálni. Ők úgy vallották,
hogy a szabadságért és Nagy Imréért harcolnak.
- Péter ekkor 15 éves."
|
|
|
|
|
|
|
Kínai és lengyel események hatása Magyarországra
|
München, 1989. június 11. (SZER, Gondolatforgató) - A mikrofonnál Kasza László: - A múlt vasárnap rövid 24 óra leforgása alatt két választ is kaptunk arra, hogy mi történhet egy kommunista rendszer demokratizálási kisérlete nyomán: az egyiket Varsóból, a másikat Pekingből. Lengyelországban egy a korábbinál demokratikusabb választási rendszerbe egyezett bele a kommunista párt, azonban előre leosztották a lapokat, amellyel azt kívánták biztosítani, hogy a Jaruzelski-rendszer a következő négy évben is megtartsa a hatalmat. Az eredményt tudjuk. Először: hogy csak az arra jogosultak 62 százaléka ment el szavazni, mert azt mondták, minek, ha úgy is le van kártyázva már az eredmény. Másodszor: a Solidarnoscz így is elsöprő győzelmet aratott csaknem mindenütt, ahol indulhatott. Harmadszor: Miután az országos lista is megbukott és az ezen szereplőknek nem volt ellenjelöltjük, fennáll az a veszély, hogy nem lesz annyi képviselő, ahányat az alkotmány előír. Most a Solidarnoscz és a kommunista párt közösen próbál valami nagyon-nagyon az alkotmányosság peremén egyensúlyozó megoldást keresni, hogy legyen elég képviselője majd a szejmnek. Negyedszer, a Lengyel Egyesült Munkáspárt helyzete szakadással fenyeget. Összegezve: a félig demokratikus választás, amire a lengyel kommunisták még rá tudták szánni magukat, egyfajta zsákutcába vezette az országot. A társadalom demokratizálására adott kínai válasz, úgy mondanám, a klasszikus kommunista válasz volt: géppisztoly, tank. Eredmény: halottak ezrei. Mindannyiunkban ugyanaz a kérdés merül fel a két hír hallatán. Milyen következtetést vonhatunk le magunk számára mi magyarok, hiszen nálunk is próbálkozás történik a diktaturából a demokráciába való átmenetre. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Kínai és lengyel események hatása Magyarországon
|
A Gondolatforgató mai adásában erre a valóban sorsdöntő kérdésre próbálunk ha nem is konkrét választ, hiszen az meghaladná képességeinket, de legalább néhány a továbbgondolkodásban esetleg használható támpontot keresni Kende Péter politológussal és Tamás Gáspár Miklós filozófussal, akikkel Párizsban, illetve Londonban köt össze a rádiótelefon. - Nem tölt el borzalommal a demokratizálódási próbálkozásra adott kínai kommunista válasz és aggodalommal a lengyel zsákutca? - Kende Péter: - Az embert borzongással tölti el az, ami Kínában történt, de, hogy egész őszinte legyek, nem hiszem, hogy ennek Kelet-Európára olyan kihatása van, mint amelytől sokan félnek. Ellenkezőleg, a kínai események bizonyos fokig a negatív bizonyitás erejével mutatják azt, hogy az elmúlt években vagy évtizedekben bekövetkezett lelki és politikai változások után nagyon kockázatos dolog visszatérni az erős kéz módszereihez és a kínai vezetőknek az a része, amely ezzel a ténnyel nem volt tisztában, szemmel láthatóan válságba, sőt esetleg egy polgárháború küszöbére vezette Kínát. Mármost ezt semmiképpen sem lehet úgy tekinteni, mint amely buzdító példaként fog szolgálni a kelet-európai vezetők számára. Ellenkezőleg, azt gondolom, hogy ez negatív példaként inkább arra inti őket, hogy jobban átgondolják, milyen módon lehet megelőzni, illetőleg kezelni egy, az országokban kibontakozó népmozgalmat. Ennyit most egyelőre bevezetőül Kínáról. Ami a lengelországi helyzetet illeti, azt nem nevezném egész egyszerűen zsákutcának. Ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy a lengyelországi helyzet nagyon nagyot ugrott előre ezekkel a választásokkal, mert végre világossá vált, hogy milyen is a közvélemény megoszlása Lengyelországban. Ugyanis sokáig az volt a hiedelem, hogy a közvélemény túlnyomó része passzív, a mocsárhoz tartozik, és hogy van egy része, mondjuk a negyed része, amely aktívan támogatja a Szolidaritást és mondjuk van egy másik, majdnem ugyanakkora része, amely aktívan támogatja a Lengyel Egyesült Munkáspártot, a lengyel kommunista és katonai vezetést. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Kínai és lengyel események hatása Magyarországon - 2. folyt.
|
Na most, ez a kép kétségkívül összeomlott a választások hatása alatt, mert kiderült, hogy az erőviszonyok egyáltalában nem ilyenek. Sőt, tovább megyek, nagyon sokan a katolikus egyházat tekintették a legfontosabb erkölcsi és politikai tényezőnek, és a választások azt mutatják, hogy a katolikus egyház sem foglalja el azt a helyet, amelyet az emberek fejében elfoglalt. Mert hiszen a Szolidaritás számos jelöltje, és éppen a legkiemelkedőbbek, a legkiválóbbak, mint például Kuron és Michnik és Geremek, azok úgy kerültek megválasztásra, hogy volt ellenük egy jelölt, akit nagyon nyomatékosan támogatott a katolikus egyházi hierarchia, és ennek ellenére ezeket a jelölteket brilliánsan mindjárt az első fordulóban kihúzták a választók. Az erőviszonyok egyáltalában nem olyanok Lengyelországban, mint ahogyan ezt sokan képzelték nemcsak Kelet-Európában, hanem Nyugaton is. Nos, ennélfogva én ezt nem tekinteném zsákutcának, hanem egy új feladványnak, amelyet a történelem a lengyel kommunisták elé állított és amelyből szemmel láthatóan ők egyelőre politikai eszközökkel és békésen keresik a kiútat. Hogy mi fog történni Lengyelországban, azt természetesen nem tudjuk, de ebben a pillanatban ez egy nagyon jó lecke a kelet-európai országok kommunista vezetői számára abból a szempontból, hogy reálisabban mérhetik le a belső erőviszonyokat. - Majd szeretnék még egy szót hozzátenni, de kiváncsi vagyok, hogy mi Tamás Gáspár Miklós véleménye. Akinek a válaszadását még azzal a konkrét kérdéssel is megneheziteném, hogy a kínai és lengyel példa az eddigi tapasztalatot bizonyítja-e véleményed szerint, hogy ebből a mostani kommunista rendszerből egyszerűen nem lehet kimászni. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Kínai és lengyel eseményeke hatása - 3. folyt.
|
- Azt hiszem, hogy az a tény, hogy még soha nem sikerült békésen kivackolódni a kommunista rendszerből, nem bizonyitéka annak, hogy ez a jövőben sem lehetséges. Tehát nem hiszem, hogy a múlt egyértelműen bizonyitékkal szolgál bármire. Most ami a konkrét lengyelországi és kínai helyzetet illeti, és ennek tanulságai Magyarországra nézve, én azt hiszem, hogy ezek a tanulságok talán még egy fokkal felemelőbbek, mint amilyen felemelőnek Kende Péter látja őket. Ugyanis én azt hiszem, hogy Kínában egy forradalom kezdődött el, és ez a forradalom előbb vagy utóbb győzni fog. Nem hiszem, hogoy a keményvonal híveinek: a titkosszolgálatnak, a hadseregnek, sikerül eltaposni Kínát. Kínát még senkinek nem sikerült teljesen eltaposnia, és azt gondolom, hogy a kommunizmusnak az összeomlása világméretekben és mindenütt elkezdődött. Valamiképpen,bármilyen különbözőek is, érdekes módon ezek az országok, amelyekben ez az összeomlás kezdetét vette, végülis egyidejűleg így történik. Ez egy új 1848, a kommunista abszolutizmusnak a világméretű összeomlása. 1848 után is voltak visszaesések, most is lesznek. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de azt hiszem, hogy hosszú távon a folyamat visszafordíthatatlan és azoknak, akik a kommunista tiranniát nem szeretik, okuk van örömre, akármennyire gyászolniuk is kell azt a hatezer halottat, akit lemészárolt a kínai felszabadító néphadsereg. Ami Lengyelországot illeti, én ott azt hiszem, hogy egyértelmű győzelemről beszélhetünk nemcsak abban az értelemben, ha ez igaz, amit Kende Péter kiemelt, hogy a király meztelen, kiderültek a lengyel nép politikai preferenciái és ezek a preferenciák a Szolidaritás, sőt a KORR irányába mutatnak. Ezt tulajdonképpen sejteni lehetett, bármennyire szkeptikusan próbálták is ezt elmagyarázni különféle hírmagyarázók. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Kínai és lengyel események hatása Magyarországra - 4. folyt.
|
De előttem fekszik a londoni Independente csütörtöki, június 8-iki száma, amelyben Jaruzelski tábornok két érdekes dolgot mond Stephen Croshawnak. Az egyik az az, hogy - mint mondja ő - nagyon szereti a szabad választásokat, de szó sincs arról, hogy a kerekasztal tárgyalásokon a Lengyel Egyesült Munkáspárt egyérételműen elkötelezte volna magát egy teljesen szabad választások mellett, ami egy egészen érdekes kijelentés, mert mindenki azt gondolta volna, hogy a következő választások már szabadok lesznek. Ezek szerint a katonai kommunista vezetésnek még vannak fenntartásai, és ez elég fenyegetően hangzik. A másik dolog pedig egy igen mulatságos szöveg egy kommunista vezető szájából. Ugyanis azt mondják: "miféle szenátus lesz az, ahol 100 százalékos Szolidaritás jelenlét van, hát egymásközött fogják megvitatni a dolgokat? A kölcsönös csodálat társasága lesz?" Érdekes módon ez a gúnyos megjegyzés nem jutott eszébe a kommunista vezetőknek, amíg az ő képviselőik voltak 100 százalékos úgynevezett többségben ezekben a parlamentekben. Nos, mindenesetre ez azt mutatja, hogy a kommunista vezetés távolról sem kötelezte el magát amellett, hogy símán átengedi a hatalmat az ellenzéknek. Tehát itt még nagyon komoly harcokra van kilátás. De én azt hiszem, hogy a kommunista párt formális legitimitásának az összeomlása az, hogy megmutatkozott: a nép a kommunista párt ellenfeleit támogatja. Egy olyan helyzetbe hozza a kommunista pártot, amilyenben még soha nem volt. Ugyanebbe a helyzetbe fog kerülni véleményem szerint a Magyar Szocialista Munkáspárt is a legközelebbi választásokon. Soha többé nem mondhatják azt, hogy a nép többsége valamilyen értelemben mellettük van. Ez többé nem mondható, és ez egy olyan pszichológiai és történelmi változást jelent, amely véleményem szerint visszafordíthatatlan. Ez még a meztelen erőszak alkalmazását is reménytelenné, képtelenné, értelmetlenné teszi. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Kínai és lengyel események hatása Magyarországra - 5. folyt.
|
- De, vajon így gondolkodnak-e, Tamás Gáspár Miklós, a dogmatikus kommunista vezetők is nálunk Magyarországon, hogy - hogy is mondtad? - "reménytelen, értelmetlen, képtelen a tűzparancs kiadása". Na most, kérdezen én ezt, azokban a napokban, amikor napirenden van a Dudás István ÁVH-s századosok ügye, aki ugye 1956-ban belelövetett a tömegbe Mosonmagyaróváron, vagy azé a Kádár Jánosé és az egész garniturájáé, aki a szovjet páncélosokat behívta a magyar nép ellen akkor. Nem gondolod Kende Péter, hogy lehetnek még ilyen Dudások, Kádárok ma is nálunk? - Nem gondolom. Nem gondolom és egész határozottan mondom, mert az a véleményem, hogy Magyarországon az elmúlt években egy olyan lelki fordulat történt, amely a kommunista hatalmi személyzetnek a felfogását, a világképét és a terveit is megváltoztatta. Bármely más országra nézve és ez Lengyelországot is magába foglalja, egyetértenék azzal a véleménnyel, hogy egy katonai természetű visszarendeződés nincsen kizárva. Magyarországon ezt nem tudom elképzelni egyszerűen azért, mert nem látom, hogy ki tudná a tűzparancsot kiadni Magyarországon, és nem látom, hogy milyen erőkkel tudná ezt végrehajtani, legalábbis, hogy ha belső erőkre szorítkozunk. Természetesen a külső beavatkozás lehetősége még mindig fenn áll, csak éppen ebben a pillanatban nem valószínű ugye, egy újabb szovjet intervencióra célozok itten. Na már most, szeretném ezt alátámasztani a következőkkel. Véleményem szerint Magyarországot valami nagyon erősen megkülönbözteti Lengyelországtól és még inkább a szovjet tábor többi országától. Ez pedig az, hogy Magyarország a jelenlegi - mondjuk - demokratikus forradalom állapotába egy meglehetősen egyenes vonalú fejelődés után jutott, szemben Lengyelországgal, ahol az elmúlt napok választásait egy sok éves, vagy sok évtizedes állandó konfrontációs, már-már polgárháborús helyzet készítette elő. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Kínai és lengyel esemeények hatása Magyarországra - 6. folyt.
|
Magyarországon az elmúlt hónapok változásait egy békés fejlődés készítette elő és ennélfogva nagyon nehezen képzelhető el, hogy az a kommunista párt, amely részese volt ennek az egyenes vonalú fejlődésnek most ezt minden további nélkül, ugye kínai módra visszacsinálja. Én ezt őszintén szólva nem tudom elképzelni, és bár bizonyos, hogy Magyarországon vannak olyan politikai és katonai tényezők, amelyek szívesen működnének úgy, ahogy ezt te mondod, de nem hiszem, hogy ezek ma Magyarországon elég erősek ahhoz, hogy a kommunista párt többségével szemben, sőt a kommunista pártvezetésnek az aktív többségével szemben egy ilyen politikát keresztül vigyen. Már most én azt is gondolom, hogy Magyarországot még valami különbözteti meg Lengyelországtól, és ezt akartam az imént elmondani. Mégpedig az, hogy az alapkérdéseket illetően Magyarországon sokkal nagyobb konszenzus van, mint Lengyelországban. Ennek a kifejtésére itten nincsen idő, de ha az, amit mondok, igaz, akkor ebből az is következik, hogy egy szabad választások esetén Magyarországon a kommunista párt eredményei korántsem volnának olyan gyengék vagy katasztrófálisak, mint a lengyel kommunista párt eredményei. Azt gondolom, hogy a magyar kommunista pártnak éppen az elmúlt évek vagy évtizedek egyenes vonalú fejlődése után van némi esélye arra, hogy a közvéleménynek egy egészen tiszteletreméltó részét megtartsa. Ez természetesen attól is függ, hogyan csoportosulnak át, hogyan szerveződnek a kommunista párt belső erői. Ennélfogva ha Magyarországon egy hasonló, vagy remélhetőleg egy becsületesebb választásra kerülne sor, mint múlt vasárnap Lengyelországban, akkor ennek az eredménye korántsem volna olyan, mint ez a lengyelországi, és ennélfogva megnyílna az út egyfajta koaliciós kormányzásra, ami jelen pillanatban a magyar helyzet kibontakozásának a legvalószínűbb útja. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Kínai és lengyel események hatása Magyarországra - 7. folyt.
|
- Hát ha már nekem a kételkedő szerepe jutott ebben a beszélgetésben, akkor hadd játsszam tovább. Azt mondtad az imént, Tamás Gáspár Miklós, hogy Jaruzelski tábornok egy nyilatkozatában máris visszavonni látszik a vasárnapi rossz tapasztalatok alapján azt az ígéretet, hogy a következő a választások négy év múlva esetleg demokratikusak lehetnek Lengyelországban. Szóvívője meg azt a nem egészen ismeretlen formulát használta, hogy megtévesztették a népet és így az eredmény nem fejezi ki a társadalom akaratát. Vajon nem az én gyanakvásomat igazolja ez, hogy a kommunisták Lengyelországban nem hajlandók átadni a hatalmat, bármit is igértek érte? - Hogy szaporitsam a Lengyelország és Magyarország közötti különbségek számát, amelyeket igen helyesen emelt ki Kende Péter, azt is hozzá kell tennem, hogy a lengyel kommunista párt éppen annak következtében, hogy Lengyelországban sokkal élesebb a politikai különbség a kommunista tábor és mindenki más között, holott a kommunista párt természetesen csak egy kisebbségre számíthat és arra sem nagyon. Ezért bizonyos értelemben úgy gondolhatják, hogy az életük függ attól, hogy ne engedjék át a hatalmat. A gyűlölet, a bizalmatlanság párttagok és pártonkívüliek, kommunisták és nem kommunisták között sokkal nagyobb, mint Magyarországon. Magyarországon a határok elmosódottabbak. Hogyan volna például elképzelhető Lengyelországban egy olyan politikai szereplő, mint Pozsgay Imre, aki végülis ugye egész életét a pártapparátusban töltötte és kommunista párthűségéhez mindenféle ideológiai ingadozás ellenére végülis nem fér kétség, és ha ez az ember mégis népszerű, még ellenzéki körökben is, akkor is ugye a népszerűségnek fokozatai vannak. Tehát ezek az átmeneti formációk, amelyek Magyarországon léteznek, mint a legutóbbi, ez a Demokratikus Magyarországért mozgalom, ami az Új Márciusi Fronthoz és ilyen képződményekhez hasonlóan valamiféle átmenetet kíván képezni a reformkommunisták és az ellenzék között, ezek Lengyelországban elképzelhetetlenek volnának. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Kínai és lengyel események hatása Magyarországra - 8. folyt.
|
Na most én azt gondolom egyébként, hogy bárhogyan festik át az MSZMP homlokzatát, még akkor is, hogy ha ez a festés még vakolatcserével is jár, tehát valamivel mélyebb, mint a puszta festék. Én azt gondolom, hogy végső soron a párt vereségre van ítélve Magyarországon is, de a konszenzus olyan erejű, hogy ha most a pártnak június 16-ika körül és Grósz Károlytól megszabadulva sikerül 1956 történelmi terhét leráznia, egy jó névvel indulni a választási harcba, új arcokkal, új nevekkel, néhány népszerű politikussal és lerázva magáról a marxista-leninista múltnak számos kellemetlen vonását, bizonyos esélyt élvez arra, hogy tekintélyes kisebbséget tudjon maga mögött. Ugyanakkor azonban azt hiszem, hogy ez is átmeneti jelenség lesz, mert azt hiszem, hogy az egész szocialista terv ennek mind totalitárius, mind demokratikus variánsai megbukott, az egész világon megbukott minden változatában megbukott. Tehát én azt gondolom, hogy ezek a harmadikutas, demokratikus szocialista, önigazgatói rendszer akármilyen jellegű, sőt szociáldemokrata variánsai is nem hordoznak magukban igazi jövőt és ez Magyarországon, amely modern ország, szintén így lesz. És még valami. A Szolidaritás egy munkásmozgalom, Magyarországon az ellenzéki mozgások hordozói a középosztály képviselői, nem pusztán az értelmiség, hanem a középosztály. Tehát ez magában véve is mutatja, hogy olyanfajta érzületi egység mint a Szolidaritás körül Lengyelországban, Magyarországon egyetlen jelenlegi párt körül sem fog kialakulni, hanem egy, a nyugati világhoz sokkal hasonlóbb megosztottság lesz jellemző és ebben a kommunista párt utódmozgalmának lesz valamiféle szerepe. Ezt a szerepet szerintem a magyar kommunisták is látják, ezért közvetlen érdekük ahhoz, hogy egy vérfürdő keretében leszámoljanak velünk, ehhez nem fűződik érdekük. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Kínai és lengyel események hatása Magyarországra - 9. folyt.
|
- Általam sokat idézett nagyanyám ilyenkor azt szokta mondani: "az isten szóljon ki belőled ". De vigyük tovább a gondolatot. Vajon milyen felállásban vesz részt az MSZMP a következő választásokon? Hadd emlékeztessek arra, hogy Pozsgay Imre azt mondta a Szabad Európa Rádiónak adott interjújában, hogy az MSZMP vagy úgy, ahogy van, magáévá tesz egyfajta nyugati szocialista szociáldemokrata politikát, vagy ezt teszi az az életképes szárnya, amely kilép belőle. Milyen perspektíva ez, Kende Péter? - Hogy mi fog történni, azt ebben a pillanatban még nem tudjuk megmondani, de valószínű, hogy a kívántos az nagyjából megfelel annak a fejlődési vonalnak, amit az elmúlt hónapokban megfigyeltünk, vagyis, hogy egyre inkább erősödnek a pártonbelüli reformisták. Azután egy napon átveszik a vezetést. Ezzel az eseménnyel megpecsételődik a magyar kommunista párt átalakulása valami európai típusú szocialista népmozgalommá. Ezekután elképzelhető, sőt valószínű is, hogy kiválnak belőle azok a szélsőséges sztálinsta vagy posztsztálinista, vagy a múltat visszasíró elemek, amelyek egy ilyen fejlődéssel semmiképpen sem tudnak egyetérteni és megbarátkozni. Ezek azonban valószínűleg törpe kisebbségnek fognak bizonyulni egy demokratikus választás során, és akkor aztán eljutunk egy olyan helyzethez, amelyben valóban lehetségessé válik Magyarország demokratikus átrendezése, mert ennek a feltétele az, hogy az uralkodó párt alapjában véve demokratikus eszméket valljon. Ez még nem történt meg az MSZMP részéről, még nem történt meg teljesen. De az előfeltételei már kezdenek érlelődni. Tehát ezt mondanám én a kivánatos útnak. Nem vagyok egészen bizonyos benne, hogy ez lesz a magyar helyzet tényleges fejlődési vonala a következő hónapokban. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Kínai és lengyel események hatása Magyarországra - 10. folyt.
|
Na már most, ebből következik valami más is. Hogyha az MSZMP nem tudja ezt a mutációt véghezvinni, vagyis, hogy nem tud megszabadulni a sztálinista, sőt azt mondhatnám, a marxista-leninista múlttól, és megmarad az a nyelvezete, amely óhatatlanúl oda köti ugye ehhez az egész 40 éves múlthoz, akkor nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a magyar helyzet olyan békésen fejlődjék a demokráciába, mint ahogyan ezt látszólag most tehát majdnem mindenki szeretné nemcsak az ellenzékben, hanem talán a kormányzati körökben is. Ebben az esetben konfliktuálisabb lesz a dolgok fejlődése, mert egy olyan MSZMP, amely nem tudott megszabadulni ettől a bizonyos retrográd szárnytól, vagy nevezzük nevén a gyermeket, egy olyan MSZMP, amely Grósz Károly vezetésével megy bele a választási harcba, az bizonyára egyfajta, hogy mondjam lengyel választási másnapoknak néz elébe, ahol sokkal nagyobb lesz a számszerű és a lelki vereség, mint amire egy megújult MSZMP számíthat. - Igen, erről Tamás Gáspár Miklós: - Én egyetértek Kende Péterrel abban, hogy egy Grósz Károly vezette MSZMP-nek nincsenek esélyei. Én azt gondolom, mindenképpen a demokratikus átalakuláshoz kell egy szimbólikus vezéráldozatot meghozni az MSZMP-nek. Azt hiszem, hogy mindenképpen elérkezett annak az ideje, hogy Grósz Károly lemondjon főtitkári tisztségéről és egy reformer kerüljön a helyébe. Ez mindenképpen megfelelne a pártonbelüli közvéleménynek, ha jól ismerjük ezt a közvéleményt, ami nem egészen biztos. És mindenképpen egy szalonképes vezetést állítana a párbeszéd egyik oldalára, amire feltétlenül szükség van. Nyilvánvaló az, hogy egy olyan pártvezetésben, bármennyire is folytassunk mi párbeszédet a párttal, jelen pártvezetésben, amelynek Grósz Károly a vezetője és amelyben a különféle tisztázatlan múltú apparatcsikok vannak még mindig többségben, nem nagyon bízhat az ellenzék. Nem is lehet rossz néven venni tőle, hogy nem nagyon bízik benne. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Kínai és lengyel események hatása Magyarországra - 11. folyt.
|
A párt abban a nehéz helyzetben van, úgy értem a Magyar Szocialista Munkáspárt, abban a nehéz helyzetben van, hogy több hangon beszél. Nyilvánvaló, hogy Pozsgay Imre vagy Nyers Rezső és mások most már tulajdonképpen talán Németh Miklós miniszterelnököt is ide lehet számítani olykor. Nagyon mást mondanak, merészebbet mondanak, mint amit a pártközvélemény egésze azért sugallna. Grósz Károly kevesebbet és szintén mást mond annál, amit a pártközvélemény sugallna. Az a centrum viszont, amely feltehetőleg csak az eszmékben létezik, de amely a közvélemény szintjén megtalálható a pártban, ennek nincs hangja a vezetésben és ez mindig is így volt a kommunista pártokban. Én azt gondolom, és ennyiben egyetértek Kasza Lászlóval, hogy azért veszélyek vannak bőven Magyarországon. De az, hogy a veszélyek mekkorák, kicsik-e vagy nagyok, hogy a demokratikus átmenet mekkora zökkenőkkel fog haladni, ehhez két dolog volna szükséges, hogy világosan láthassunk. Az egyik: a világos beszéd a Magyar Szocialista Munkáspártban és az erőknek egy nyílt konfrontációja, és ameddig ez nyíltan és világosan nem történik meg, addig a demokráciában nincs helye ennek a pártnak, amely titkolódzik és egyben a hatalmat bírja. Világosan kellene látnunk, hogy mit akarnak, ezt pedig nem látjuk világosan. Kettő: valamiképpen módot kellene teremteni arra, hogy a közöttük meglévő nagy világszemléleti különbségek ellenére az ellenzéki csoportok akcióegysége megvalósuljon. Ha nem jelenti azt, hogy fel kell adniuk elveiket. Egy akcióegységre szükség van. A Szolidaritás azért tudott többek között győzni Lengyelországban, mert egy egységes nagy szervezet. Az ellenzék szétforgácsoltsága, ha nem alakul (...?) oda vezethet, hogy az emberek - a hasznos szavazat elve alapján - nem egészen úgy fognak szavazni, ahogyan lelkiismeretük diktálja, és ez megint nem lesz egy egészen lelkileg kielégítő politikai helyzet, mert az emberek a kisebbik rosszat fogják megint választani és az embereknek elegük van a kisebbik rosszból, ami a kádárizmus jelszava volt. (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kínai és lengyel események hatása Magyarországra - 12. folyt.
|
Tehát itt tisztázódásra van szükség a párt oldalán és nagyobb egységre az ellenzék oldalán. Csak így képzelhető el a kibontakozás. - Egy utolsó vélemény, Kende Péter: - Ha szabad egy széljegyzetet fűzni a beszélgetésünkhöz, akkor a következőket mondanám. Kétségtelen, hogy Európában és talán Ázsiában is, legalábbis ami Kínát illeti, a kommunizmus összeomlásának a korszakába léptünk. Ez az összeomlás, ez lehet rövid és látványos, de tarthat természetesen évtizedekig, egyes országokban mégpedig nagyon kínos folyamatok formájában is végbemehet. Ne tévesszük azért össze a kommunista politikai rendszert a szocialista társadalmi törekvésekkel Úgy, hogy az a körülmény, hogy a kommunizmus összeomlóban van, nem jelenti azt, hogy a szocializmus is el fog tünni Európának ebből a részéből, mint ahogy a szocializmus nem tünt el Európának a nyugati feléből sem, hanem tovább él azokban a népjóléti intézményekben és más társadalmi formákban is, amelyek a nyugat-európai demokráciákat jellemzik. Ezt azért szeretném itten széljegyzetként még a beszélgetésünkhöz hozzáfűzni, mert hiszen az elmúlt évtizedekben fennállott sztálini-lenini rendszernek egyik legnagyobb demagóg hazugsága az volt, hogy azt állította, hogy a szocialista törekvéseket ő képviseli, holott ma már láthatjuk, hogy népjóléti szempontból végülis ez a rendszer sokkal rosszabb helyzetet teremtett, mint más politikai rendszerek, amelyek nem is nevezték magukat szocialistáknak. - Egy szót még ehhez, csak hogy a véleményemet rögzítsem. Én helyesnek tartanám, ha a szocialista (...) összeomlanának és én úgy látom, hogy ezek összeomlóban vannak Nyugaton is. De itt közöttünk egy politikai véleménykülönbség van és ez egy ténykérdés. A jellemzésben egyetértek Kende Péterrel. - Tehát ezzel a véleménycserével tekintsük a beszélgetést befejezettnek. Köszönet hallgatóinknak a figyelemért és köszönet Kende Péternek Párizsban, Valamint Tamás Gáspár Miklósnak Londonban a részvételért. +++
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- Szeretném megkérni a Telesport műsorvezetőjét, hogy mondja be, mikor kezdődik a tenisz folytatása? Köszönöm.
- 295-871-ről beszélek Alex Tamás vagyok, és a Napzártában a Hanglemez igazgatójához. Gondolom, ha lehallgatják, Napzárta előtt még felhívhatnának, és akkor elmondhatnám kérdésemet.
- ,Telesportra panasz a foci és a teniszre vonatkozóan /kb. lo jelzés/
(MEGJEGYZÉSEM: - és azt hiszem mindannyiunk nevében, érdekében teszem, A.leírtakért felelősséget, sem telefonszám, sem szövegben nem vállalok, "talán"-ra irtam őket. Ha nem javul a hangminőség nincs értelme annak, hogy az a fontos, hogy nyoma legyen jelszónak.) Köszönöm. Farkas Magdi."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|